Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Buzás Gergely: A paksi ferences kolostor kérdése

Cselebitől - aki 1663-ban járt Pakson - tudjuk, hogy itt a várban „Szulejmán khánnak egy kolostorból átalakított dzsámija" volt.

3 Valóban létezett Paks mezővárosban a középkorban egy kolostor, az obszerváns ferenceseké. Alapítási idejét nem ismerjük, de 1491-ben már állt, ekkor ugyanis itt tartották a rendtartomány káptalanját. 1507-ben újra tartománygyűlés színhelye; az ozorai őrséghez tartozott. 1526-ban a szerzetesek elmenekültek a török elől, a kolostor kegyurai a Paksyak visszaakarták hívni őket, de 1537-ben a rend jászberényi nagykáptalanja úgy határozott, hogy inkább lemondanak a kolostorról, és nem térnek vissza.

4 Hamarosan maguknak a Paksyaknak is menekülniük kellett, de a kolostorépület lényegében épen maradhatott, és a törökök e köré építették ki a várukat. A törökök kiűzése után a vár bontásának így a kolostor is áldozatául esett.

5 A vár, illetve a kolostor pontos helyét egyenlőre nem ismerjük, de valahol a Kálvária domb délkeleti lejtőjén, vagyis a későbbi Daróczy és Kornis kúriák, a mai iskola területén, vagy inkább egy kicsit följebb lehetett.

6 (1. kép) Az előkerült kőfaragványok jellege a másik érv, amely alapján őket a kolostorhoz kapcsolhatjuk. A legtöbbet talán a négyféle ablakkeret árul el. (2-3-4-5-6-7. kép) Mindegyik mérműves, profilált bélletű ablak töredéke. Az egyik egy kb. egy méter vastag falhoz tartozott (2. kép), míg a másik két típus egy, mindössze 60 cm vastag falhoz. Ez utóbbiak közül az egyiket, egybefaragták egy nyolcszög sarkában álló faloszlop profilait fejezetével. (5. kép) A fejezet és a hozzátartozó ablakkereta paksiaknál finomabb arányú - párhuzamai jellegzetes elemei a bécsi Stephansdom északi tornyának, elsősorban az 1450-ben elkezdett és 1491-ben befejezett földszintnek, és az itt lévő Szent Borbála kápolnának.

7 A negyedik ablaktípus, szintén a bécsi északi torony stílusa felé mutat. Ebből az ablakból csak a mérmű töredékei maradtak meg. (6-7. kép) Sajátosan képzett mérmű profiljának párdarabja megtalálható a bécsi Stephansdom északi tornyának egyik tervajzán, a toronykapu-előcsarnok falait belülről borító vakmérmű profiljaként.

8 E néhány apró jel alapján megkockázatathatjuk azt a feltevést, hogy Pakson egy, a Stephansdom északi tornyának első szintjének építkezésein tanult kőfaragó dolgozott, valamikor a 15. század utolsó harmadában. Előkerült még egy levéldíszes fejezet töredéke (8. kép); egy, valószínűleg élkeresztboltozatot tartó konzol (9. kép) - távoli rokona az 1484 körül a visegrádi királyi palotában készült konzoloknak.

9 Egy hálóboltozat borda- és csomópont töredékei (10-11. kép), párkánytöredékek különböző méretekben, de azonos profillal, az egyik kúszólevéllel díszítve (12. kép). Egy íves vimperga töredéke (14. kép), egy saroktámpillér fedőlemeze (13. kép), valamint egy nagyméretű vakmérműves fríz sajátos „naturalisztikusan" képzett liliomokkal (15. kép). Van ezen kívül még néhány nehezen rekonstruálható faragvány is, például egy fiáié töredékei. A kőfaragványok, főleg az ablakok, nagy valószínűséggel egyházi épületre utalnak, ráadásul a többféle falvastagság, különféle boltozatok inkább egy épületegyüttesre. Másrészt, fogalmat alkothatunk az egykori épület gazdag fal tagolásáról, költséges kőfaragó szerkezeteiről. Mindez kiemelkedik a 15. század átlagos mezővárosi színvonalából, a kor bárói építkezéseivel mutat rokonságot. A paksi kolostor kegyurai a Paksyak voltak. Birtokszerző ősük a Rátót nembéli Paksy Olivér - akit 1330 és 1366 között említenek -, királyi udvarbíró és tárnokmester volt,

10 de utódai középnemesi szintre süllyedtek vissza. Paksy Imre ugyan 1429 körül már tolnai főispán volt, és egy várat is birtokolt a Pozsega megyében lévő Gradácsot,

11 azonban csak az ő fia: László érte el újra, Olivér óta először, a bárói méltóságot. O már 1458-ban birtokot kapott szolgálataiért Mátyástól,

12 1459-ben rövid ideig székely ispán volt,

13 1477-ben újabb birtokadományban részesül,

14 de csak 1483-ban nevezte ki Mátyás tárnokmesterré, és ezt a tisztséget