Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Haris Andrea: A vasvári domonkos kolostor építéstörténete

17. A nyugati szárny folyosóján előkerült áldozati edény. délről csatlakozó sekrestye tömbjét ismerjük.

26 A külső (keleti) homlokzaton töredékesen két, az eddigi ablakok formáihoz hasonló rézsűs téglakáva került elő. (9. kép) Az ablakok a sekrestye emeleti szintjén helyezkedtek el, az alattuk lévő vakolt homlokzatszakaszt a régészeti kutatás tárta fel. (1. 9. jegyzet) A sekrestye mai, kvadratúra felé eső fala nem azonos a középkori fallal. A középkori fal alapozását a jelenleginél 40 cm-el nyugatabbra tártuk fel. A kétszintes sekrestyetömbön túl, a keleti szárny további, dél felé eső részének középkori képe bizonytalan. A jelenlegi felmenő, illetve a járószint felett lévő falak középkori falazatot nem tartalmaznak, a földalatti részei további kutatásra várnak.

27 Valószínűnek tartjuk azonban, hogy ezen a részen a középkorban nem volt épület, esetleg a kolostor kapuja állt itt. Nem tudjuk, hogy a kolostornak ez a negyedik, keleti szárnya miért nem épült meg, illetve miért került a hagyományosan keleti oldalon lévő „dormitorium" a nyugati szárnyra, és a torony a templom északi, külső oldalára. Valószínűleg Vasvár korai terepviszonyaival, településtörténetével, építményeivel, védelemmel, közlekedéssel kapcsolatos okai voltak, amelyre választ csak a kolostorban és a városban végzendő nagyméretű régészeti kutatások adhatnak. A kolostor középkori kerengőjéből az alapozásokon kívül más nem maradt fenn; nyílásaira, részletformáira nincs adatunk. A mai kerengő udvari fala a nyugati és a déli szárny előtt középkori alapozáson áll. A templom déli fala elé is befordult a kerengő; terméskövekből készül alapozását több ponton feltártuk. A templom déli homlokzata a legnagyobb épen maradt középkori falfelület, amely a kerengő belső falát alkotta. A homlokzaton három méteres magasságban gerendafészkek találhatók; a középkori ablakok könyöklője alatti magasságban pedig a homlokzat teljes hosszában végigfutó vízszintes horony volt megfigyelhető a kutatás alatt. A gerendafészkeket a kerengő földszinti födém gerendái fészkeinek tartjuk, a vízszintes hornyot pedig egy félnyeregtető lenyomatának. így az emeletes kolostorszárnyak és a templom déli homlokzata előtt egy kétszintes kerengőt képzelünk el. A kerengő emeleti szintjéről be lehetett jutni a templom hajójába. A déli homlokzat közelítőleges középtengelyében egy 1x2 méteres, tég-