Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Haris Andrea: A vasvári domonkos kolostor építéstörténete

leírása csak erre a szintre vonatkozhat. A földszinten más funkciójú helyiségek voltak, talán más belső válaszfal rendszerrel, de azonos homlokzati ablak kiosztással. A déli szárny jelenlegi felmenő falai is részben középkori alapokra épültek, részben pedig jelentős mértékben tartalmaznak középkori falmagokat, falrészleteket. A szárnynak legmagasabban megmaradt középkori fala, a külső (déli) homlokzati fal, ahol az emelet szintjéig követhető volt a 13. századi építkezés. (14. kép) A földszinten hat darab középkori nyílás helye volt lokalizálható. A nyílások, egy kivételével, félköríves záródásúak, kávájukat rézsűs idomtéglából falazták, a falvastagság közepén vasrácsokat magukban foglaló kőkerettel. A homlokzat nyugati végén két, szűk, félköríves nyílás maradt meg. A baloldali ablak nyugati káváját részben eltakarja a 17. századi torony kiugró építménye. Az ablak könyöklőjének magasságát - a későbbi felfalazás miatt - ebben a kutatási szakaszban nem lehetett tisztázni. A mellette lévő ablak felső záradékát pedig a többszöri átalakítás tűntette el; de a két egymástól mintegy fél méterre lévő nyílás minden bizonnyal azonos kiképzésű volt. Mellettük két szélesebb félköríves nyílást találtunk, e két nyílás is közel félméteres távolságra van egymástó.1. A keleti ablak kávájában, a falvastagság közepén kőkeret látható, benne rácslyukakkal. A homlokzat keleti végén, a barokk refektórium tömbjének kiugrása előtt, hasonló méretű nyílás baloldali káváját tártuk fel. Ettől a nyílástól vissza, nyugat felé helyezkedett el a földszint egvetlen eltérő technikájú középkori nyílása. (15. kép) Az ablak átboltozása lapos kövekből készült, amelyek nem érnek ki a homlokzat síkjáig, így előttük egy kőkeret valószínűsíthető. Ennél az ablaknál a középkori falazat is látható a parapet alatt, ezért ez az ablak a többihez képest magasabb parapetű lehetett, mivel ez utóbbiak alatt a szint feltöltődése miatt csak átfalazások látszódnak. A középkori homlokzat emeleti szintjén egy darab in situ ablak maradt fenn. Mérete, formája megegyező a nyugati szárny cella ablakaival, de káváját, szemöldökét, könyöklőjét mind fertőrákosi mészkőből faragták ki. Az emeleten a későbbi átfalazások, nyílások miatt a többi középkori ablaknak még a helyét sem lehetett meghatározni, ezért az emelet nyílásrendszere teljesen ismeretlen.

25 A nyugati szárnyon a nyílásrendszerből és az 1637-es leírásból rekonstruálni lehetett egy belső beosztást, a helyiségek funkcióját, a déli szárny középkori belső elrendezése jóval bizonytalanabb. Feltételezhető, hogy a szárny földszinti részén a kolostor közösségi terei helyezkedtek el (pl. refektórium). A terméskövekkel kiváltott nyílásnak az átboltozása, az erre ráfekvő vakolat és a kövek közötti habarcs is erősen kormos, átégett. Alighanem ez lehetett a középkori konyha, amelyet még a 17. században is erre a célra használtak; sőt a 18. századi nag}' barokk átépítéskor is a szárnynak erre a szakaszára helyezték ezt a helyiséget. A konyha mellett kellett lennie a refektóriumnak, amely talán a konyhától nyugatra lévő két nagyméretű ablak mögött keresendő. Megközelítőleg a szárny ezen szakasza előtt tártuk fel a kvadratúrában, a kolostor középkori kútját. (16. kép) Az emelet funkcióját ebben a kutatási szakaszban nem lehet meghatározni. A déli szárny belső folyosói falát, ellentétben a nyugati szárnnyal nem bontották vissza a barokk járószintig. A fennmaradt falazatban középkori nyílás, vag}' annak helye nem volt meghatározható. A déli szárny teljes középkori kiterjedését, belső kutatások hiányában, éppúgy nem tudjuk jelenleg megállapítani, mint a nyugati szárnyét. A délnyugati 17. századi átépítését már említettük, a szárny keleti végét pedig a 18. század érintette olyan mértékben, hogy ott középkori falazat a jelenlegi felmenő falakban nem található. A keleti kolostorszárny középkori kialakításából csak a templom szentélyéhez.