Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Haris Andrea: A vasvári domonkos kolostor építéstörténete

rom nyílása volt - észak, kelet és nyugat felé-, ezek már nagyobbak. Szárköveinek hornyolt profilú kialakítása van, feltételezhetően csúcsíves lezárásúak voltak, a nyílásméret és a téglaáthidalás alapján. A középkori legfelső szint négy nyílásának formáját nem ismerjük, a mai ablakokat a középkori megnagyobbításával képezték ki, a korábbiak összes részletét elpusztítva.

17 A torony falazóanyaga, részletformái némileg különböztek a templom, illetve a kolostor többi részétől. A felső szinteket kizárólag téglából falazták, s ez egyedül itt fordult elő az épületegyüttesben. Az alkalmazott téglák mérete azonban a többi középkori tégla méretével megegyezett.

18 Valószínűnek tűnik, hogy a torony alsó szintje a kolostor első nagy építési periódusában elkészült, de akkor nem fejezték be. Evekkel, esetleg évtizedekkel később építették meg felsőbb szintjeit. Nem külön építési periódusra kell itt tehát gondolni, inkább csak fáziskülönbségre. A kolostorszárnyak A templommal egyidőben, azonos anyagokkal, azonos részletképzéssel épült fel a kolostor többi szárnya. A templom nyugati homlokzata elé kissé kilépő nyugati szárnyon maradtak meg legépebben a középkori részletek; az írott források segítségével ennek az épületrésznek tudtuk középkori funkcióját leginkább rekonstruálni. A szárny külső, nyugati homlokzatán egyemeletnyi magasságú középkori falazatot tártunk fel. (12. kép) A középkori külső járószint 135 cm-rel volt lejjebb a jelenleginél, így a középkori ablakok a mai - a barokkban kialakított - szintek alá, illetve azok közé estek. A földszinten és az emeleten megegyező méretű, kialakítású, egyenes záródású, rézsűs ablakok sora húzódott végig. (13. kép) Az ablakok külső mérete 46-47 x 76-78 cm; káváikat hasonlóan a templomhoz, rézsűs idomtéglákból alakították ki; könyöklőik, szemöldökük kőből készült. Egymástól való távolságuk mindkét szinten azonos (270 cm), az emeleti és a földszinti ablakok azonban nem azonos tengelyben helyezkedtek el. Elképzelhető, hogy az ablakok tengelyeltolódása a szárny valamelyik végében kiképzett lépcső, „lépcsőház" miatt alakult ki. A lépcső talán az épen maradt északi sarokban volt, ahol az első középkori ablak négy méterre van a falsaroktól. A kisméretű ablakok mindegyike mögött egy-egy cellát képzelhetünk el; amit Ferrari tudósítása is megerősít, aki ezt a szárnyat, mind dormitoriumot írja le, amely „kereszt alakú" és 24 cellára oszlik.

19 A szárny teljes kiterjedését a délnyugati sarokra épített 17. századi torony miatt nem ismerjük. Régészeti feltárás híján csak feltételezzük, hogy a nyugati és a déli szárny csatlakozása derékszöget zárt be. Ha a szárny valószínűsített teljes hosszán az ismert tengelytávolságban cella ablakokat helyezünk el, akkor 13 ablakkal, illetve cellával kell számolnunk. A cellák egyik mérete adott, 270 cm, a mögötte lévő traktus szélessége pedig 820 cm. A traktust lezáró fal középkori alapokon áll, de a barokk építkezésekor a falat a barokk járószintig visszabontották; így felmenő falaiban középkori részleteket nem tartalmaz. A traktus szélességébe egy középfolyosó és arról két oldalt nyíló cellasor illeszthető be, 120 cm-es folyosóval számolva a kétoldali cellasor 350-350 cm-es lehetett. A válaszfalak feltételezhetően fából voltak, mint a korabeli kolostorokban általában; ezért a válaszfalak kb. 20 cm-es vastagságát még le kell vonni a cellák méretéből.

20 Ferrari kereszt alakúnak határozta meg a szárnyat. A kereszt alak alatt egy olyan középfolyosót képzelünk el, ami egy a szárny hosszanti tengelyében végig futó folyosóból és arra középen merőleges keresztfolyosóból áll.

21 A cellák előtt