Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)
Bertalan Vilmosné: Az óbudai klarissza kolostor
az apácák közvetlenül a templom apácakarzatának a felső szintjére. Az 1380 körüli átépítésnél a nyugati kerengőfolyosó keleti falát megerősítették és a kerengő északnyugati sarkában hatalmas pillérekkel kialakított helyiség jött létre. (1. kép 15.) Ebből a térből lehetett az apácakarzat alsó szintjére bemenni. Az apácakarzat alsó szintjén a középpillértől nyugatra lévő négyzetes kőalapozás feltehetőleg az apácakarzat felső és alsó szintjét összekötő csigalépcső alapozása lehetett. Az apácakarzat területén és a kerengőfolyosó északnyugati szakaszában is több sír került elő. 1529-ben a kolostornak és templomnak a nyugati részében volt a legsúlyosabb pusztulás, mert az Óbudáról kivonuló törökök a várost felgyújtották. Az újjáépítésnél az apácakarzat boltozatának beomlása miatt a teret egy fallal osztották meg, mely a középpilléren is keresztülhúzódott. (6. kép) A kolostor és templom építését Erzsébet királyné nagyarányú óbudai építkezéseinél kialakult építőműhely végezte. Vezetőmestere Corrardus Theutonicus volt. A német származású mesterről már 1364-ből maradt fenn oklevél telekvásárlással kapcsolatban. 1374-ben már nem élt, mert özvegye az apácáknak adta át azt a telekrészüket, mely a kolostorral volt határos és amelyen még álltak a kőfaragók műhelyei, színei. 19 A műhely munkájában elsősorban délnémet és osztrák művészeti hatások érvényesültek. Az alaprajzi elrendezésben a koldulórendi építészet sémái tükröződtek, melyek a helyi adottságokhoz kapcsolódó kiváló építészeti és művészeti tudással ötvöződtek. 20 Az óbudai kolostor a magyarországi klarissza kolostorok központja lett és egyben a főúri leánynevelés irányítója. 1358-ig Erzsébet királyné több mint 100 főúri és nemesi leányt helyezett el a kolostorban részben apácaként, részben csak tanulás céljából. Egy 1355-ös oklevélből kitűnt, hogy a kolostorban élt, mint apáca a királyné unokahugának Schweidnitzi Erzsébetnek a leánya Opuliai Kunigunda. 21 Pápai engedéllyel maga a királyné kíséretével többször tartózkodott a kolostorban. Itt imádkozhatott annál az aranyozott-ezüst zománcozott díszítésű házioltárnál, melyet 1350 körül készíthettek Párizsban. 22 Az oltár a királyné halála után is a kolostorban maradt, a törökök elől menekülő apácák 1541-ben magukkal vitték Pozsonyba, ahonnan 1714-ben a budai várba visszatelepülő klarisszákkal Budára került, ahol a rend feloszlatása után 1784-ben elárverezték. Jelenleg New Yorkban a Metropolitan Museumban van. Erzsébet királyné kolostorban végzett munkálkodására mutat fennmaradt végrendeletének azon szakasza, amelyben a gyöngyökkel kivárt hímzett miseruhát, amelyen az apácák körében dolgozott, a kolostornak adta. 23 A pápai engedély alapján a királyné látogatása esetén a kolostorban étkezhetett az apácákkal, csak nem alhatott ott. A királyné egész életében szívén viselte a kolostor sorsát, birtokadományokkal és egyéb jövedelmekkel biztosította a kolostor fenntartását. Példáját mások is követték, a főúri apácák maguk vagy családtagjaik is adományoztak birtokokat a kolostornak. A kolostor számára a legjelentősebbek az Óbuda közvetlen környékén lévő birtokaik voltak, melyekről a terményeket és egyéb élelmiszert könnyen beszállíthatták a kolostorba. A kolostor életét 1526-ban a mohácsi csatavesztés után a kényszerű menekvés megszakította. Visszatérésük után a megsérült épületeket kellett helyreállítani. 1541-ben újra menekülni voltak kénytelenek értéktárgyaikkal, közöttük Erzsébet királyné hamvaival először Pozsonyba, majd Grazba, Bécsbe végül Pozsonyba. 24 Buda visszafoglalása után, miután Óbuda területét közben a Zichy uradalomhoz csatolták és a birtokosok az egyházi testületeket nem engedték Óbudára visszaköltözni, az óbudai klarisszák a budai várban telepedtek le. A klarisszák templomát és kolostorát az óbudai lakónegyed építése során a Mókus utcai általános iskola területén végzett közművesítési és építési munkáknál találtuk meg és tártuk fel (1972, 1973-76.). A kolostor alapfalai a 18-19. századi la-