Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

H. Gyürky Katalin: A domonkos rend középkori kolostorai Budán

csak fel az első teljes kolostornégyszög. Az iskola a kolostortól északra lévő, új szerzeményként birtokukba került telken épült fel, vagy kezdett működni egy már ott álló épületben, amely a 13. századi budai háztípusok egyetlen teljes alaprajzában feltárt mintapéldánya. A kolostortól elválasztó keskeny udvarról - amely az iskola és a kolostor között helyezkedett el - egy lépcső vezetett le a városfalon kívüli mélyebben fekvő majorsághoz. Az iskola épülete alatt kétszintes pince található. A mélyebben fekvő sziklapince kijárata is eredetileg közvetlenül a majorságba nyílt. A felső (épített) pincében lévő hevederívek az épület hármas tagozására utalnak. Két nagyobb és egy kisebb helyiség foglalt benne helyet. A nyugati végében lévő egyik nagyobb helyiség alatt fűtőkamra került elő, kemencével, előtérrel. Hátsó falában négyzetes keresztmetszetű hő-lég-csatorna vezette a meleg levegőt tovább, talán az emeleti szobákba is. A földszinti szobák ugyanis közvetlenül a padlón keresztül kapták a meleget. A kemence tűztere felett téglából épített hevederek íveltek. Ezeknek a teteje vastagon meg volt rakva nagyméretű kavicsokkal. Ezeken át szűrődött meg a füst és ezek tárolták egy ideig a meleget. Ezen kívül a budai kolostor épületében még két fűtőberendezés volt. Mindkettő az északi szárnyban került elő. Egyik a kolostornégyzettel egyszerre, a másik csak a 15. század elején épült. A szigeti apácák kolostorának refektóriumát is a padló alá épített berendezés fűtötte. A 15. század második felétől már nem épültek ilyen berendezések, csak kályhák. A budai és a szigeti kolostorban is előkerült egy-egy kályha alap. A domonkos rendnél a kályhák felépítménye is a lehető legegyszerűbb; szürke cserép, tál alakú kályhaszem volt. A budai főiskola fűtőberendezéséhez tartozó padlóba helyezett kőlapokat is találtunk, amelyeken kerek nyílás és egy fedő elhelyezésére alkalmas vályat volt. Mindkét kolostornak szabványos és hagyományos alaprajza volt. A koldulórendi jellege abban nyilvánul meg, hogy a helyiségekkel takarékosabban bántak, mint például a ciszterciták. Itt nem volt szükség két refektóriumra a szerzetesek és laikus testvérek részére. Az apácák kolostorában a konyhát a déli- és keleti szárnyak sarkát képező helyiségben tárták fel. Itt egy kürtő alatti, félköríves szabad tűzhely került elő. Ezt a helyiséget a refektoriumtól egy tálaló helyiség választotta el, ahonnan lépcső vezetett a fűtőkamrához. A 16. század elején a konyhát az. új gazdasági udvarban építették fel. A gótikus újjáépítés a szerzeteseknél 1370 körül vehette kezdetét, ugyanis 1373tól kezdve maradtak fenn igen szép számban a gótikus templomban eltemetettek sírkövei. A szoros, városi beépítés nem tette lehetővé a templom megnövelését szélességében, csupán kelet felé tudták a gótikus szentélyzáródással meghosszabbítani. Az újjáépítést az egész város megújulása is indokolta. A század közepe után a királyi udvartartás Budára költözésével kapcsolatban, maga a város is átalakult. Gótikus paloták és polgárházak épültek. A 14. század végére csak a templom szentélye és presbitériuma készült el és egy lettner, tetején énekes karzattal. A hajó falait, nag}' ablakait meghagyták olyannak, amilyennek a 13. században épültek. A megújítás ugyan tovább folytatódott a 15. század elején, de ekkor csak a síkmennyezetet távolították el és a magas, csúcsíves boltozat tartására a régi falba pilléreket építettek. A szentély és hajó újjáépítése között eltelt időkülönbséget mutatja, hogy a hajó boltozásakor a tartópillérek miatt már meg kellett szüntetni a lettnert. (6. kép) Ehhez az utóbbi építkezéshez kapcsolható eg}' hatalmas toronynak az építése is, amelyet hely híján a nyugati épületszárny testébe építettek be. A torony igazi rendeltetését, építésének okát nem ismerjük. A kolostor nyugati szárnya alatt és az északi szárny nyugati végében nagy pin-