Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)
Vándor László: A Zala megyei ferences kolostorok kutatása
Egységes sajátosságai ezeknek a kolostoroknak a következők. A torony a szentélyzáródás északkeleti sarkához épült. A toronyaljból közvetlen átjárás nyílt a szentélybe. A hajónak két bejárata volt, egy a nyugati, egy a déli oldalon. A kolostor mindig a templomtól északra helyezkedik el. A szentgrótí és az egervári kolostorok alapján valószínű, hogy az obszerváns kolostoroknál is a nyugati oldalt csak a kerengőfolyosó zárta. A keszthelyi, az egervári, és a szentgróti példa alapján minden kolostornál valószínűsíteni lehet a szentélybetekintő ablakot. Összefoglaló sajátossága még a zalai ferences kolostortemplomnak - legalábbis a felmérhető alaprajzok esetében -, hogy a szentély és a hajó tengelye nem esik egybe. Ez tapasztalható Keszhelyen, Zalatárnokon és Egerváron is. A szentélyek mind a sokszög három oldalával záródnak. A templomok egyhajósak. A boltozás jellegére adatok hiányában összefoglaló megállapítást nem lehet tenni. Végeredményben a zalai ferences kolostorok - helyi sajátosságokkal - a magyarországi ferences típussal azonosak. Megállapítható továbbá, hogy a kolostorok építőanyaga általában alkalmazkodott a lehetőségekhez. Egyetlen kolostor épült kőből, a Balaton-Felvidékhez közel eső keszthelyi. A többi kolostort téglából építették, a szentgróti vegyes falazatának magyarázata a részben elbontott korábbi kőtemplom és a közeli római kori rommező. A díszítőrészletek kőből készültek. Ettől eltér az egervári és a szemenyei kolostor. Az idomtégla alkalmazása Szemenyén is az előkerült néhány lelet alapján egyértelmű, és így egy 14. századi idomtégla műhely működésével is számolhatunk, de a csekély maradvány alapján az egervárihoz hasonló mühelykapcsolatok kutatására nincs lehetőség. Befejezésül néhány szót a zalai középkori ferencrendi kolostorok topográfiájáról. Ha a 14-15. században épült kolostorokat térképre vetítjük, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy ezek mind a történeti megye nyugati felében, a Balaton nyugati vége és a Mura közötti területen helyezkednek el. Ha az ugyanezen időszakban keletkező mezővárosokat is berajzoljuk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy ezen a területen a jelzett időszakban egy nagyfokú gazdasági fellendülésnek lehetünk tanúi. Ha nem is kapcsolhatjuk össze egyértelműen a koldulórendi kolostorokat a mezővárosi fejlődéssel, 50 akkor is nyilvánvalóvá válik, hogy a prédikláló rendek erre a fejlődő területre orientálódtak. Keszthely, Kanizsa, Szemenye, Szentgrót, Egervár, Pölöske kolostorai mezővárosban épültek, ugyancsak mezőváros a domonkos kolostorral rendelkező Komár, Falkos, Tárnok és Lövő (ágostonos kolostor) jelentős kereskedelmi útvonalak mellett, mezővárosi irányba haladó településeken létesültek. JEGYZETEK J. A tanulmány rövidített változata a szerző „A ferencesek kö/épkori építészeti emlékei Zala megyében" c. munkájának. Zalai Gyűjtemény 25. Közlemények Zala megye Közgyűjteményeinek kutatásaiból. Zalaegerszeg, 1986. 49-75. 2. A mai megyei területén 7 (8) ferences, 5 bencés, 3 pálos, 2 premontrei, 2 johannita, 1 domonkos, 1 ágostonos kolostor volt. 3. CD IV/2. 23. 4. CD IX/2. 453-454. 5. Karácsonyi I. 273. 6. A szombathelyi egyházmegyei schematizmus. Szombathely, 1972. 135. 7. 1608. 15. tc.
