Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)
Kubinyi András: Egy üzletelő és diplomata várúr Mohács előtt: Ákosházi Sárkány Ambrus
amikor a bácsi országgyűlés határozata alapján vissza kellett adnia. 119 Érdekes, hogy az 1509-es soproni zálogügyben éppiigy 4000 forintról volt szó, mint az év végén Sárkánynak és Platthynak a Szentgyörgyiekkel kötött zálogügyletében. Egy minden esetre tény, Sárkány és a jelek szerint erős cseh kapcsolatú Platthy-Trnka közt szoros kötődés, talán üzlettársi viszony volt, és még látni fogjuk, hogy Trnka kiskoréi fiának Sárkány lett a gyámja, aki így rendelkezési jogot szerzett Platthy szédületes nagyságú készpénzvagyona felett is. Már többször neveztük Sárkányt nagyságos úrnak. Nem világos, hogy hogyan jutott hozzá ehhez a címhez. Azt már láttuk, hogy ez nem volt pozsonyi ispánsága következménye, hiszen mind őt, mind ispán társát, Holyt, minden oklevél csupán vitézlőnek nevezte, Holy pedig akkor is az marad pozsonyi ispánként, hogy sógora már nagyságos. Utoljára még az 1504. november 21-én kelt Hegyesdet elzálogosító oklevél mondja egregiusnak, azaz vitézlőnek. 120 Nagyságosként csak 1505. őszén mutatható ki először. 121 A királyi tanácsban is csak ez időtől fogva találjuk meg, igaz, elég ritkán. Először az 1505. október 12-én az ún. rákosi országgyűlés határozatait megerősítő 31 báró között látjuk - majdnem a legvégén - a 29. helyen. Utána azonban csak két — noha régi arisztokrata családból származó, de az 1498:22.t.c.-be fel nem vett, és így jogilag már bárónak nem tekinthető —úr, Csáky Mihály és losonci Bánffy János következnek, így a pozsonyi ispán a bárók végére került. 122 Legközelebb 1511. május 11-én tudjuk a tágabb királyi tanácsban kimutatni, ekkor 24 báró közül a 17. 123 Ekkor azonban már nem pozsonyi ispán Ambrus lir. 15l'0. szeptemberében a király parancsára átadta - vagy inkább átadatta - Podmaniczky János kamarásmesternek, aki a jelek szerint baráti köréhez, tartozott. 124 Minden jel arra utal, hogy Sárkány - egy ideig biztosan Holyval együtt - a pozsonyi vár és ispánság zálogbirtokosa volt, ezért valami ellenszolgáltatásra feltétlenül volt joga. És mit látunk: pozsonyi leváltása után nem egészen tíz nap mtilva már Máramaros megye ispánja, és ezzel a máramarosi sókamarák főnöke is! 125 A máramarosi ügyben Sárkánynak új társa van: Szálkai Lászlé) deák, a királyi gyermekek jószágkormányzója, diósgyőri várnagy és egyben erdélyi sédcamaraispán, 126 a későbbi kincstartó, kancellár és esztergomi érsek. 1511. június 9-én azonban már tudnak arról, hogy a király elvette Sárkánytól és László deáktól Máramarosi, és Perényi Gábornak adta, azzal, hogy az elégítse ki őket. 127 A megállapodásra csak jédius 15-én került sor, e szerint Perényi összesen 14780 forinttal tartozik Sárkányoknak, akiknek augusztus 24-ig kell átadni Máramarost. 128 A háttérben a király sürgős pénzigénye volt, amit Perényi kielégített, de mivel mással nem tudta fedezni a király a kölcsönt, átadta a már zálogba adott Máramarost azzal, hogy a korábbi zálogbirtokosokat Perényi elégítse ki. Perényi 1518-ig törlesztette Sárkánynál az adósságot. 129 (Úgy látszik, hogy ő volt a fő hitelező, nem Szálkai.) A pozsonyi ispánságról történt lemondással függ össze Ónod várának és uradalmának megszerzése is Sárkány részéről. Az uradalom 1508-ban került Tarcai János kezére, aki annak fejében kapta, mert lemondott a neki 12000 ft királyi adósság fejében lekötött Hunyad megyei aldiódi uradalomról, sőt a királyi adósságból 5000 forintot el is engedett. 130 A pozsonyi várért, amelyet Sárkány 8000 forintért váltott meg, valamint a Jajca védelmére adott 5000 forintért adta 1510-ben Sárkánynak a romos é>nodi várat és uradalmat. Bár az uradalmat perelték, az még 1514-ben is Sárkány kezén volt. 131 Ez az ügy azért különös, mert Sárkány már 1511. június 2-án el is adta Ónodot uradalmával 20000 forintért Szapolyai János vajdának. 132 Itt nyilván egyike a középkorban oly gyakori csak formailag létező, de a gyakorlatba át nem ment jogügyletről van szó, amelyet valami későbbi ügy kijátszandó adujaként tartalékoltak.
