Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Feld István – Szekér György: A sárospataki Vörös-torony építéstörténetének vázlata

lódását, azt, hogy vagy már az alapozástól együtt épült a hatalmas erődítményrendszer összes fala, vagy pedig legalább a torony építésekor pontosan tudták, hol fog húzódni a kialakítandó „belső város" fala. Láthatjuk azt is, hogy néhány lőrés befelé, a várostól fallal-árokkal leválasztott „belső várba" irányult, azaz egy esetleges önálló védekezés lehetőségére is gondoltak az építők, bár ezt éppoly nehéz teljesen komolyan venni, mint a legalsó, pinceszint többágú lőréseinek gyakorlati hasznát. Kutatásunk egyik meglepőbb eredménye annak a megállapítása volt, hogy Perényi Péter vagy építésze menetközben megváltoztatta a torony formájára vonatkozó első elképzelését. A keleti külső homlokzaton (12. kép), az I. emelet padlószintje vonalában, két összefüggő szakaszon ugyanis félbehagyott, majd teljesen elfalazott lőréssor maradványait találtuk meg - felső áthidalásuk már el sem készült. Kiderült az is, hog)' e lőrések alsó szintjének megfelelően egyértelmű váltás figyelhető meg a falazatban. Ez utóbbi talán még jobban látszik a déli külső homlokzaton (13. kép), ahol különösen feltűnő az építőanyag változása. Megállapíthattuk, hog)' a torony e vonalig terjedő alsó része - lényegében pincéje és földszintje - túlnyomórészt másodlagosan felhasznált kváderkockákból és nyíláskeretek elemeiből épült, s a falazásnál alkalmazott habarcs is durvább szemcséjű, mint az emeleti részeké. Már korábban is lehetett tudni, hogy a földszint nagy lőréseinek belső, reneszánsz profilú kőkeretei gótikus épületfaragványok felhasználásával készültek, most azonban egyértelművé vált, hogy nem csupán az alsó, rézsűs falszakaszt lezáró hengertagos övpárkány darabjait faragták szinte kivétel nélkül máshonnan idehozott profilos kőemelekből, de a déli homlokzat sokat vitatott és általában e helyen másodlagosnak vélt ún. kerti kapuja számos elemét is. Az utóbbi nyílás vitathatatlanul egykorúnak bizonyult a falazattal (13. kép) s így az eddigi vélekedésekkel szemben a torony reneszánsz faragványinak legkorábbi rétegébe sorolható, az említett lőréskeretekkel (7-10. kép, földszint) együtt. Sőt, ugyanezt állapíthattuk meg az északi falban elhelyezkedő díszes bejárati kapuzatról is (15. kép), bár itt és a nyugati oldalon már nem voltak olyan jól elkülöníthetők egymástól az I/A és I/B építési fázisból származó falazatok - talán korábban elfogyott a bontásból származó építőanyag. A helyreállítási munkák során e részekről kiemelt

30 gótikus kőfaragványok behaté) elemzésére még nem került sor, a mérműves ablakokhoz köthető töredékek, jellegzetes csavart díszű lábazattal rendelkező nyíláselemek azonban többségükben a gótika legutolsó szakaszára látszanak utalni. Ha arra gondolunk, melyik pataki középkori épület bontásából származhatnak, egyaránt számításba jöhet az 1528-ban elpusztult hécei castellum vagy a Vörös-torony közelében keresett domonkos kolostor. Az utóbbi ugyan Szűcs Jenő szerint már a 15. század derekán elhagyottávált, temploma mindenesetre 1508-ban leégett, s kérdéses, felhasználtáke javítására az utolsó Pálóczinak a mohácsi csata előtt kelt végrendelete szerinti adományát.

31 Az első építési szakaszban tehát megépültek a torony két alsó szintjének külső falai, elkészült szellőzőrendszerével a pince lőréses körfolyosója, megépült a földszinti nagyterem kandallója, árnyékszéke, elhelyezésre kerültek a nyíláskeretek (12., 9-10. kép.) Ami az utóbbiakat illeti, ma már szinte eldönthetetlen, hogy a pince két gótikus profilú ajtókeretét (7-8. kép) kifejezetten e célra faragták-e - ismerünk még az 1530-as évekből máshonnan is hasonló keretezéseket

32 - vagy az előzőekben tárgyalt bontásból származnak-e, s itt csak újra felállításra kerültek, mint ezt Détshy Mihály véli. Az ő a pinceszint építési fázisaira vonatkozó megállapításait kutatásaink egyébként nagyrészt igazolták. Különösen figyelemreméltónak tartjuk elgondolását a keleti külső falban megfigyelt két nagy, később elfalazott ív értel-