Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Feld István – Szekér György: A sárospataki Vörös-torony építéstörténetének vázlata

ződött, előttünk áll még viszont a kiemelt kőfaragványok feldolgozása, amelyre a „Lapidarium Hungaricum" kutatási program keretében kerül sor, s nem utolsósorban e kiemelkedő jelentőségű épület monografikus igényű értékelése. Amire a jelenleg rendelkezésünkre álló keretek között vállalkozhatunk, csupán egy vázlatos építéstörténeti áttekintés, elsősorban annak bemutatására, milyen jelentőséggel bírhat a falkutatás és eredményei gondos rajzi kiértékelése a tanulmányunk kutatástörténeti részében sorravett kérdések megoldásában. Ennek megfelelően csupán röviden kommentáljuk az itt találhat/) gazdag dokumentációs anyagot - alaprajzokat, metszeteket és a homlokzatok értelmezett fotogrammetriai felvételeit -, annak reményében, hogy azok mintegy „maguk is beszélnek", s felidézik az Olvasémak a Perényiek, Dobó Ferenc, a Rákócziak és Lorántffy Zsuzsanna „toronypalotájának" egykori képét. Mielőtt azonban erre rátérnénk, még egy rövid kitérőt. Magunk a kutatás befejezése előtt csupán egy, a magyarországi várkutatás újabb eredményeiről készített áttekintésben foglaltuk össze néhány mondatban munkánk eredményeit, nem szólva a különböző előadásokról és helyszíni vezetésekről.

2

'

3 1989-ben viszont napvilágot látott Détshy Mihály minden eddigi munkájánál részletesebb s számos új adatot tartalmazó kismonográfíája a pataki vár 1526 és 1616 közötti történetéről. Ebben - minden külön kommentár és a folyamatban levő falkutatásra történő bármilyen utalás nélkül - a következők olvashatóak: „A városfalnak a torony falába bekötött csatlakozásai és a toronynak a falcsatlakozások melletti lőrései arról tanúskodnak, hogy a torony...a városfallal egyidőben és összehangoltan... 1534 és 1537 között épült".

2

' Mindez tökéletesen megfelel kutatásaink eredményeinek nem mondható viszont ez el a kötetben közölt periodizációs illetve rekonstrukciós rajzok többségéről, illetve az ezekhez, tartozó leírásokról. Részletes kritikára most nincs terünk, viszont az építéstörténet ismertetése során esetenként utalunk az egyező vagy eltérő megállapításokra. A faragványok stíluskritikai elemzésére sem nyílik most alkalom - azt épp a régészeti kutatás eredményeire támaszkodva kell majd elvégezni. A Mohács utáni Magyarország egyik leghatalmasabb főura, Perényi Péter legkésőbb 1533 végén dönthetett úgy, hogy az igencsak veszélyessé vált délvidéki Siklós és a családjának ugyan 1530 óta otthont adó, de a harcokban amúgy is megrongált s bizonyára elavult ősi fészek, Terebes helyett Patakon emel magának méltó rezidenciát. A még a Pálócziak által emeltetett hécei „kastély" 1528 óta romokban állt, a mezőváros déli részén, de pontosabban nem ismert helyen feltételezhető földesúri udvarház viszont aligha lehetett még ideiglenes szállásnak is alkalmas bizonyára ezért íródott Perényi híres, az építkezés megkezdését bejelentő levele 1534 februárjában az egyébként ugyancsak nem épp ideális körülményeket biztosító és hamarosan fel is hagyott újhelyi várban.

28 A főúr közelebbről sajnos nem ismert építésze ezután igen rövid idő alatt - Perényi 1537 májusában már „ex arce nostra Patak" keltez

2-' - a korabeli Magyarországon egyedülálló erődítményt emelt a város déli részén. Ez már valóban nem „Castrum", azaz vár volt, hanem „arx", amely kifejezést a legszerencsésebb itt talán erődnek fordítani. Bizonyos szempontból a fallal övezett 13. századi alapított városok elrendezésének máshol is megfigyelhető továbbéléséről van szó, ahol a földesúri vár a falnégyszög egyik belső sarkát foglalja el. Mindez természetesen már a tűzfegyverek korának mgfelelő módosításokkal valósult meg, azaz az úr lakóépítményét éigy helyezték el az erődítmény délkeleti sarokpontján, hogy több sorban elhelyezett lőréseivel kiválóan pásztázhatta a kapcsolódó városfalakat, biztosíthatta azok oldalirányú védelmét. Figyelmünket most csak erre a „saroktoronyra" korlátozva, az 1-4. képek egyértelműen bizonyítják a városfalak szerves kapcso-