Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)
Juan Cabello – Simon Zoltán: A Kékediek és kastélyuk
ha úgy tetszik fejlettebb típust képvisel mint akár a környéken található Szerencs vagy Pacin. 79 (18. kép) Ugyanakkor, a kőkeretek hiánya, valamint (helyettük) a téglából" és vakolatból kialakított szemöldök- és könyöklőpárkányok, továbbá - a meglehetősen silány kivitelben készült - sgraffito alkalmazása jól érzékelteti az építtető ízlésvilágát s nem utolsósorban anyagi lehetőségeinek korlátait is. Mindazonáltal, Kékedet a kastélyépítészet történetének azon csoportjába sorolhatjuk, melyet a történeti Magyarországon Bethlenfalva, Fries, Frigyesvágás, Márkusfalva és Alsómicsinye képvisel. 89 Figyelemreméltónak találjuk, hogy ezen kastélyok építtetői általában nem a főúri családok tagjai közül kerültek ki (mint pl. a Pácint vagy Szerencset kiépítő Alagiak, Mágocsiak, illetve Rákóczi Zsigmond), hanem köznemesek, akik legfeljebb megyéjük társadalmi-politikai életének - ha nem is mindig tevékeny - résztvevői. Anyagi, társadalmi felemelkedésük útját a korszak gazdasági konjunktúrája, a kedvező politikai helyzet és nem utolsósorban - amint azt Kékedi Györgynél is láthattuk - szerencsés házasságaik egyengetik. 81 A 16. század végén és a 17. század elején konszolidált gazdasági helyzetük, valamint politikai szerepvállalásuk 82 már lehetővé tette, sőt megkövetelte, hogy igényüknek és hatalmuknak - még ha nem is volt oly jelentős - megfelelő épületet emeljenek maguk és családjuk számára. (19. kép) JEGYZETEK 1. Az emeleti helyiségek közül eredetileg csupán az északi szárny délkeleti szobáját boltozták be. 2. A romos magtár és az istálló épülete. 3. A kastély régészeti kutatását Feld Istvánnal végeztük. 4. //. Takács Marianna: A kékedi Melczer kastély, in: A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Evkönyve. 1953 Budapest. 1954. 73-88., //. lakács Marianna: Magyarországi udvarházak és kastélyok. Bp. 1970. 128-129., Bercsényi Balázs - Koppány Tibor - Hegyi Gábor. Magyar kastélyok. Bp. 1990. 12. 5. Erre lásd az 56. Íj. 6. //. Takács 1954. 73-88. 7. A kastélyra, illetve birtokosaira a Kékedi, majd utóbb a Melczer családra vonatkozó iratanyag legnagyobb része az Országos Levéltárban található, a Melczer család levéltárát tartalmazó fondokban. Természetesen nem nyílt lehetőségünk arra, hogy a család teljes irathagyatékát átnézzük. Azokat a csomókat, tételeket tekintettük át, amelyekből - a segédletek, mutatok alapján konkrét információkat remélhettünk, elsősorban a kastélyra vonatkozóan. Sikerült is számos, eddig ismereden - jórészt inkább 18. századi - adatra bukkannunk, de természetesen nem zárható ki, hogy a teljes - egyébként igen terjedelmes - anyag átvizsgálása további információkkal szolgálhat. .Sajnálatos, hogy all. Takács Marianna tanulmányának függelékében közölt, „Az okleveles anyag kivonata" c. rész forrásjelzetei sok esetben nem egyértelműek, s különösen az általa közölt, 1582-1627 közötti évekre vonatkozó adatok nem kereshetőek vissza ezek alapján. 8. OL P. 1839. 7. cs. 9. t. 9. A leírás megfelel a Kékediek 1649-ből ismert címerének: hármas halmon álló daru, csőrében szőlőt, felemelt jobbjában golyót tartva. A sisakdísz ua. Boroaszky Samu: Abaüj-Torna vármegye. Magyarország városai- és vármegyéi. Bp. [é.n.] 543. 10. Györffy György: Az. Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. Bp. 1966. 109. 11. uo. 12. Dl. 75326. 13. Dl. 57328. 14. Dl. 57331. 15. Dl. 57346. 16. Dl. 57348. 17. 1)1. 56888. 18. Dl. 56889. 19. Dl. 57366. 20. Zsigmond kori Oklevéltár I-II. Összeállította Mályusz Elemér. Bp. 1951, 1958. I. 478.
