Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Sedlmayrné Beck Zsuzsa: A budavári Szent György tér múltja és jövője

A budavári Szent György tér múltja és jövője SEDLMAYRNÉ BECK ZSUZSA A Szent György tér a budai várnegyed egyik legfontosabb - napjainkban a legtöbb építészeti kérdést felvető - csuktápontja. E terület jövőbeni kialakításáról aligha lehet szó múltjának, városszerkezeti sajátosságainak, funkcionális szerepének alapos ismerete nélkül. E cikk megkísérli felvázolni az eddig ismert régészeti, illetve építészettörténeti adatokat, de a feltárások utáni részletes tudományos elemzés elkészítése elengedhetetlen a várható beépítések eldöntése előtt. A középkor korai szakaszában e területen a régészet, ha önálló települést nem is valószínűsít, de lakóház-beépítésre utaló leleteket tárt fel. Ebben az időben (1213. század eleje) a Duna két oldalán négy településről tudunk: az egykori Buda (a mai Árpád híd jobbparti hídfője körül), Gézavására (a Margit híd hídfője környékén), Pest (a mai Belváros területén) és Minor Pest (a mai Tabánnak megfelelő területen). Ez utóbbi és Gézavására házacskái a várhegyoldalra is felkapaszkodhattak, a hegytetőt is lakottá tették. Az 1241-42. évi tatárjárás és a második tatárjárás felerősödő hírei IV. Bélát rákényszerítik, hogy jól védhető erődített településnek vesse meg az alapjait. 1240 és 1260 között fallal veteti körül a Várhegy platóját, és ezzel egyben kezdetét veszi a tudatos városrendezési tevékenység. Betelepítések, (magyar és német) utcarendezések, parcellázások, telekosztások vetik meg a mai élet kereteinek alapjait. Kiépül az egyházi intézmények hálózata, megjelennek a koldulórendek. Az erődített városban már a kezdetektől áll királyi udvarház, az ún. Curia. Egyik nézet szerint ez a korai palota a Várhegy déli végén, a másik nézet szerint a Táncsis Mihály utca 9-11. sz. telkén állt. A város azonban még sokáig nem a királyi udvar székhelye. A Várhegy déli végén először Anjou István herceg (Nagy Lajos öccse) építtet magának - feltárásokkal is igazoltan - palotát. Az ő építkezései nem terjedtek túl az Árpád-kori városfalakon. Csak halála után (1355) költözik ide először az uralkodó, Nagy Lajos, aki egyben új, nagyszabáséi építkezésbe kezd. A 14. század közepétől tehát a királyi jelenlét valóságosan és szimbolikusan is fémjelzi a Várhegyet. Erre az időszakra esik egy éijabb városrendezési tevékenység is: az ideköltöző udvartartás népei-tisztviselői számára kell a palota közelében elhelyezést biztosítani. A király Budára költözésével magyarázható az a tény, hogy a zsidókat 1360-ban kiűzik a mai Szent György utca térségéből, és amikor később visszatérhetnek, már csak a hegy északkeleti területén kapnak helyet. A király jelenléte a település szerkezetében erősen érezteti hatását: az Anjou-palota megépítésével a rezidencia elnyeri végleges helyét, és a korábbi homogén település kettészakad a polgárváros-