Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Finta József: Franciaországi vázlatok

tes házsora között már a vendéglők, kávéházak - főként esténként élő - világába vezet, hogy a hatalmas és taszítóan „pompőz" Pantheon mellett elhajtva eljusson a Rue Saint Jacques-ig, az egykori Párizs déli főtengelyéig, amelyet kiemelt posztjáról éppen a Boulevard Saint-Michel taszított le. A Pantheont nem szerettem s nem szerettem mindazt, amit Párizsban léptéktelen, dülleszkedő, ágáló és - titkoltan vagy nagyonis hangsúlyozottan - sovén, legyen az barokk, empire, klasszicizáló vagy eklektikus. A Quartier Latint szerettem meg a Marais negyedet. A szűk, keskeny utcákat s a nagyon is málló vakolatú, sipkájukon hatalmas kéményerdőt hordozó franciaerkélyes, zsalugáteres házakat, a házak között megbúvó* palotákat, és a szűk terek abroncsaiba szorított, hirtelen előbukkanó gótikus templomokat, a Vogézek terének fáit, a Rodin Múzeum kicsi, de gyönyörű parkját, a Luxemburg-kert lombjait s a Montmartre hazug, ám ámító-andalító idilljét. Taszított a Tuileriák kertje, a Louvre kilóméter-hosszú szürke palotaszövete, a Concorde aszfalt-tengere, a csupa sóder - és nyáron oly forró - Marsmező, az Eiffel-torony egész környezete, szóval mindaz ami Párizsban hatalmas, csodálnivaló és bejárhatatlan. De mindig vonzott a Szajnapart, a „Cité", a Szent Lajos-sziget hűvös és csendes eleganciája s persze a Notre-Dame, amelynek hatását még az eklektika jószándékú és sokszor nagyon hasznos, olykor azonban jóvátehetetlen károkat okozó rombolásai sem tudták tönkretenni, legfeljebb tompítani. A Notre-Dame bejárati és szajnai homlokzata igen szikár, fegyelmezett és feszes, zárt kompozíció; különösen az, ha Amiens, Rouen, vagy Reims katedrálisainak első látásra alig észrevehető, rejtett rendű, szinte már látomásszerűen vibráló gótikájával vetjük össze. Párizsi testvérük hármas kapuzata mellett és fölött igen szigorú horizontális és vertikális arányrendszer uralkodik; a toronyszegélyek kilépcsőző támaszvonalait a „királygaléria" szoborsora, fennebb pedig a rózsaablak felett csipkéződő árkádívek igen finom oszlop- és csúcsívfonata fogja össze, hogy a két, soha be nem fejezett torony gyönyörű arányú, nyrdánk ablak-párjai lendületet vegyenek az ég felé. Sokat gondolkodtam azon, hiányzik-e pl. Reims, Amiens tornyairól, vagy éppen a Notre-Dame főbejárati homlokzatáról a végtelenbe hegyesedő sisak? Több, jobb, bejezettebb lett-e a Chartres, vag)' Köln katedrálisa, a bécsi Stephanskirche és a strassbourgi Dóm attól, hogy egyik-másik tornyuk kicsúcsosodott? Bizonyára nem, - bár a kérdés ilyetén feltéve eleve hibás. A Notre-Dame felfelé feszülő erőinek kemény lecsapása talán még fokozza a „befejezetlen ugrás" drámaiságát, - a „tetőzés előtti" pillanatot. A Notre-Dame valós méretei a Szajna mentén sétálva, a Quai de Montebellóról, - az alsó, vagy felső rakpart felől - tárulkoznak fel s érvényesülnek igazán. A déli homlokzat támíveinek és támpilléreinek csont-rendszere, a kereszthajó hatalmas rózsaablaka, a négyezeti torony zöldre patinázódott tűje és a támívek között kikandikáló ablakok mérműveinek rajzos bordazata egyetlen hatalmas igaz, és nem „ráfogottan" spekulatív organikus szervezetet alkot a templomot övező park dús lombozatú fáival s a Szajna keskenyebbik ágát kordában tartó partvédő falról aláhulló vadszőlőszerű növényzuhatagokkal. Naponta megkerestük az „Új híd" déli indulását, amelyhez izgalmas kicsi utca köt ki: a Rue Dauphine. Sokat jártunk itt s böngésztük üzleteit - egy különösen szép fajátékokat kínáló boltban többször is megfordultunk. Gyönyörű holmikat árult, jólesett nézni, tapogatni portékáinak színesen pompázó groteszk homorú faragott testét. No és a könyvesboltok, - órákig lehetett bogarászni, turkálni, akár az utcára kitett asztalokon, akár benn, az üzlettérben bálákba halmozott, leszállított áru (vagy annak reklámozott) kínálatukban. Jól megfértek itt egymás mellett a különféle nyelvű koszospuha fedlapú ponyvák, a századforduló divatos dundi idomait kitáró, pikáns fotóalbumok, a nemesebb, örök-igaz irodalom, Doré met-