Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Pereházy Károly: A debreceni kovácsoltvas-művesség félévszázadának (1890-1940) jelesebb mesterei

tani vélték ezzel művük megjelenésének artisztikumát. Néha már a mindennapos használati tárgyakat is elhalmozták díszítményekkel és az elburjánzott ornamentikától használatuk már-már lehetetlenné vált. (5. kép) Figyelmen kívül hagyták azt a fontos törvényt, miszerint a funkció az elsődleges, a díszítés nem lehet független a tárgy rendeltetésétől. Mentségükre szolgálhat azonban, hogy a kor átlagízlése ezeket tekintette igazán művészi produktumnak, ennek volt piaca. Az itt működött mesterek elevenen reagáltak a különféle áramlatokra, alkotásaikkal híven idézték fel koruk formavilágát, műveik annak hiteles bélyegét viselik, de nem uniformizálódtak, szerteágazó sokféleségükben munkáik változatosak voltak. Nem futottak be legendába hajló karriert, nem voltak hatással a kor művészi kovácsolására, nem teremtettek iskolát, de a nagy elődök által nyújtotta minta náluk is keretül szolgált fantáziájuk kiteljesedéséhez, és munkásságuk szerves része a hazai kovácsoltvas-művességnek E rövid áttekintés új mesternevek feltárására, egyesek életútjának bemutatására és e terület vasműves kultúrájának csupán igen vázlatos ismertetésére szorítkozik, miután az adott szűk keretek között csak ezt tűzhettük ki célul. RÖVIDÍTÉSEK ÉÉT Építés- Építészettudomány MÉ Művészettörténeti Értesítő MV Műemlékvédelem VL Vállalkozók Lapja JEGYZETEK 1. E cikk szerzőjének alábbi írásai: Budapest utolsó száz esztendejének kovácsoltvas-művessége és jelentősebb pesü mesterei. EÉT VIII. (1976) 349-409.; A szecesszió vasművességének formái és mesterei a fővárosban. MÉ XXVI. (1977) 10-20.; Jungfer Gyula és Iparművészeti fémárugyára. ÉÉT XI. (1979) 285-357.; Egy elfelejtett budapesti műkovács (125 éve született Lepter János). MV XXIV. (1980) 238-245.; Egy pesti műlakatos munkássága (75 éve hunyt el Schwarz Antal). MV XXV. (1981) 228-234.; A magyar historizmus kovácsoltvas-művességének jeles mestere: Arkay Sándor. ÉÉT XVII. (1985) 167-184.; Eg)' aranykoszorús budapesti műlakatos: Sima Sándor. MV XXX. (1986) 62-68.; A klasszicizmus kovácsoltvas-művességének jelentősebb pesti mesterei. MÉ XXXrV. (1985) 155-168.; Egy budapesti vasműves munkássága. Páder Nándor (1846-1911). ÉÉT XIX. (1987-88) 191-200.; Alpár Ede műlakatos (1859-1912). MV XXXIII. (1989) 35-40.; Id. és ifj. Berkes Kálmán budapesti műlakatosok. MV XXXIV. (1990) 107-114.; Hochmann József budapesti vasműves. MV XXXIV. (1990) 232-238.; Forreider József vasműves iparművész. EET XXI. (1989) 451-464.; Az. ezüstkoszorús műlakatos Teichner Ádám munkássága. MV XXXVI. ( 1992) 238-242. 2. Fazekas Sándor: Első tudósítás a debreceni iparos-segédek továbbképző és szakrajz tanfolyamáról. Debrecen 1895. 3. Az 1896-i Ezredéves Országos Kiállítás közleményei. 32. sz. 1356. Piros Béla Debrecen, jó, Ízléses munkáért. 4. Piros Béla 2744 sz. munkakönyve. 5. XX/t.f.v. 1878. Tanoncfelvételi szerződés. 6. 24/1880 fsz. Felszabadító bizonyítvány. 7. Fazekas József lakatosmester 1881. ápr. 24-én kiállított „Bizonyítványba szerint. 8. 1881. júl. 25-én kelt „Bizonyítvány" szerint. 9. Vágó Ignáctól való, 1882. jan. 8-án kiállított „Bizonyítvány" szerint. 10. Piros Béla 2744 sz. munkakönyve. 11. Jungfer Gyula 1887. ápr. 17-én kelt „Bizonyítványba Piros Béla részére. 12. Munkakönyvi bejegyzés szerint. 13. Budapest Fővárosi Községi Iparrajziskola 856/ip. r./1887. sz. Bizonyítvány Piros Béla műlakatos