Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Póczy Klára: Az aquincumi katonai amfiteátrum műemléki helyreállítása Óbuda városrendezési tervének forrásaként

jelentkező római kori műemlékeket, kiderül, hogy akaratlanul is megvalósult 1990re az Olgyay-fivérek Via Antiqua tervének a gerince. A katonai amfiteátrum, a Táborvárosi Múzeum, a déli táborkapu és a via principalis, a Flórián-aluljáró, ill. a katonai közfürdő, az aquaeductus rekonstrukciója, a polgárváros északi kapuja és a polgárvárosi amfiteátrum a vezérelemei ennek a tervnek.

13 Már csak az maradt hátra, hogy a kb. 3,5 km-es útvonalat Olgyayék elképzelése szerint római kori szobormásolatokkal és feliratmásolásokkal markánsabbá tegyük. A kivitelre az 1996-ra tervezett 1100 éves évforduló nyújthat lehetőséget. így valósulhatna meg az elfeledett városrendezési terv, amelynek forrása egy kvalitásos műemléki helyreállítás. Utóbbit mi sem bizonyít jobban mint az, hogy 1992-ben, - amikor Gerő László helyreállítási munkája után 50 évvel - újra sor került az aquincumi katonai amfiteátrum romkonzerválására, a régi elképzelésen semmit sem kellett módosítani, az eredeti ma is a legkorszerűbbnek bizonyul! Az amfiteátrum kapcsán a Via Antiqua díjnyertes városrendezési tervével aránytalanul hosszan, részletezőbben foglalkoztunk. Ennek az az oka, hogy pontosan most tart az ún. Buda-Újlaki rekonstrukció az amfiteátrumot dél felől határok) épülettömb beépítésénél. Ez az utolsó üres telek, szabadon állé) „insula" az amfiteátrum körül. Bár az előzőkben idézett északi „átívelt kapuzat" kialakítására már nincs lehetőség, s a múlt évben a Duna felöli teleksor is elkelt, üzletházak, irodaházak kerülnek ide. Az új épületek alapozásakor a régészeti feltárások megtalálták a rémiaikori utat és az útra fűződő taberna sort. A beruházé»kkal egyetértve valamit, talán ebből is be lehetne mutatni. Ismételjük a tér déli lezárásának is készek a tervei, de talán még módosíthatók.. .Talán készülhetne pl. egy tetőterasz, ahonnan rálátás nyílhat az amfiteátrumra. Nem győzzük ismételni, talán még nem késő! Hiszen előttünk már több, mint fél évszázaddal mások is feltették a kérdést; „Vajon amikor az újat építjük, nem ássuke el kőbe írott várostörténetünket?"^ Évszázadunkban harmadszor merül fel az amfiteátrum körzetének a beépítése, illetve utcahálózatának a módosítása (1940-es, 1960-as, 1990-es évek). Sajnos, az Utolsó két alkalommal már mind messzebbre kerültünk az Olgyayék elképzelésétől, ami pedig a legkézenfekvőbb megoldást kínálta a régi és az új szerves kapcsolatára. Ezért szükséges újra- és újra felidéznünk az alábbiakban érzékletesen megfogalmazott igazságot: ,A régi, történelmi városmagok iránt ma Euré)pa-szerte megnyílván ulé> érdeklődés - és egyben az érettük érzett aggodalom - a legutóbbi sok pótolhatatlan veszteség nyomán érthető. Talán éppen a városmagok ritkulása hívta fel rájuk a figyelmet és ma már értékelik, megőrzik őket mindenhol, ahol a múlt örökségét még megbecsülik".

15 RÖVIDÍTÉSEK Bertalan 1973 Bertalan Vilmámé: Adatok Óbuda középkori helyrajzához. Budapest Régiségei XXIII. (1973) 99-112. Dercsényi 1980 Bercsényi Dezső: Mai magyar műemlékvédelem. Bp. 1980. Garády 1929 Garády Sándor: Marsigli óbudai castrumai. História (1929) 173-177. Gerő 1941a Gerő László: Az óbuda-királyhegyi római amfiteátrum restaurálási munkái. Magyar Építőművészet (1941) 356-358. Gerő 1941b Gerő LászUr. Az Óbuda-Királyhegyen feltárt római katonai amfiteátrum helyreállítása. Technika (1941) 316-323. Gerő 1958 Gerő László: Építészeti műemlékek feltárása, helyreállítása és védelme. Bp. 1958.