Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Vukov Konstantin: Kelet-Magyarország és Kárpátalja egyházi faépítészetének kapcsolatai

IRODALOM (Hlyén Nándor - Mentlt'le Ferenc - Tóth János: A Felső-Tiszavidék népi építészete. Bp. 1975. Goberman: Pamjatnyiki dreyjannovo zodseesztva Zakarpatyiji. Leningrád, 1970. Kecskés Péter: Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum II. [a mándoki fatemplom ismertetése] (Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára, 119.) Bp. 1982. Kovács József: Fatemplomok Kárpátalján. Bp. 1990. Makusenko, P. L: Narodnoje gyerevjannoje zodcsesztvo Zakarpatyja. Moszkva 1976. Mencl, Václav: Die Holzkirchen von konstruktiver Gesichtspunkt Wien 1926. Logvin, G. N.: L'krajinsz.kije Karpatü. Moszkva 1973. Vavfousek, R.: Cirkvení památky na Podkarpatské rusi Praha. 1929. Zaloziecky, V: (lotische und barocke Holzkirchen in den Karpatenländern. Wien 1926 JEGYZETEK 1. Ma a keleti szertartásúak között hovatartozást nehéz megállapítani, mivel a szovjet uralom idején erőszakos „ortodoxosítás" folyt. 2. Levéltári emlékek szórványos adatai alátámasztják ezt a megállapítást. Balogh Ilona: Magsai" fatornyok. Bp. 1935. 3. Hervartó (Hervartov), 15. sz. végéről valé), a ma is álló Bártfa környéki fatemplomok közül a legkorábbi. Mencl. 1926, Vydra, f.: I.'udová architektúra na Slovensku. Bratislava 1958. 4. A szakirodalom huszti típusként tartja számon, Mencl 1926, Goberman 1975., Makusenko 1976. 5. A szakirodalomban hucul típusként szerepel, a terület rutén népcsoportjához kötve. A körösmezői fatemplom a község Pljezovat vagy Strymba nevű részében áll. L. 4. jegyzetben és Brykowski, R.: Bieszczadzsky skansen cerkiewy. Ochrana Zabytków 1969. 2. 134—144. 6. A kárpátaljai megoldással szemben a Beszkídek lengyel és szlovákiai fatemplomtornyai közvetlenül a talajon fekvő gerendarácson állnak, szerkezetük független a templomháztól. Pl. Krempna, Powroznik (PL), Hervartó, Ladomérmező (SR), 1. 5. képet! 7. A toronysisak átalakításának példájaként hozható a Nagyszőlős környéki novoszelicei fatemplom, amelyben egy olajfestmény mutatta a templomtorony eredetileg gótizáló toronycsúcsát. Fzt nyolcszög formájúra építették át, talán az ikonfal felújításával egyidejűleg, 1815-ben. Zaloziecky 1926. 26. jegyzete. 9. A csak szerkezettel való architekturális kifejezési nyelv az igazi gótikus ácsmesterésgből ered. A magyar fatornyok e szakismeret kontinuitásának tanúi. Vukov Konstantin: Észak- és kelet-magyarországi fatornyok szerkezetei a szomszédnépek fáépítkezésének összefüggésében, szakmérnöki dolgozat BME Építészmérnöki Kar. Kézirat 1979. 10. Felmérési ábrákkal illusztrált, az összehasonlításhoz alkalmas szakirodalom e téren Makusenko, 1 <>7l>. A hazai három emléket a s/erző helyszíni tanulmányozása alapján hozzuk 9. jegyxei irodalma, különösen 29, 59, 60. áhra. 11. Gerő László: Építészeti műemlékek feltárása, helyt {'állítása és védelme. Bp. 1958. c. kötetben a 136. ábra a kárpátaljai Alsó-Kalocsa fatemplomál mutatja be. Ezidőben Gerő tanát úr szinte egyedülállóan hívja fel a figyelmet a Kárpátok fatemplomaira, mint a műemlékek sajátos csoportjára. Helynévmutató a határokon túli helységekről: U-Ukrajna, SR-Szlovákia, PL-Lengyelország, R-Románia (cseh helynevet csak akkor szerepeltetünk, ha jelentősen eltér az ukrán-orosz elnevezéstől) Alsókalocsa - Kalocsává, U Buszoviszkó, U IItiszt, U Hervartó - Hervartov, SR Husztsófalva - Danyilovo, U Jamna, U Kanora, LT Királyfalva - Krajnyikovo, U Körösmező - Jaszinya, U