Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Vukov Konstantin: Kelet-Magyarország és Kárpátalja egyházi faépítészetének kapcsolatai

A fatemplomok a falusi építészetben betöltött szerepüknél fogva egyszerű alaprajzúak, az alaprajz ősi formát örökít tovább. A régi forma hordozója az ácsszerkezet maga. Ezért van az, hogy a 18-19. században is találunk gótikus szerkesztési elvek alapján formált épületeket, szerkezeteket. A szerkezeti kialakításban meghatározó a faanyag használata, amely típusmegoldásokhoz vezetett: az ún. hagyományos ácsszerkezetekhez. A főkonstrukció két alapvető formája a váz és a fal, valamint ezek kombinációja, egymásmellettisége. A kárpátaljai fatemplomok szinte kivétel nélkül keleti szertartásúak, a pravoszláv (ortodox) illetőleg 1648-tól a pápát elismerő görögkatolikus rítusnak megfelelőek.

1 Az építőtevékenység a Kárpátalja területén érhetően a 17. századtól lendül fel. Ismerve a liturgikus követelményeket, érdekes, hogy a fatemplomok egyik elterjedt típusa a nyugati téreszményű, gótikus formálást követi. Ez a tény nemcsak arra világít rá, hogy e terület Kelet-Magyarország és Erdély felé orientálódott, hanem arra is, hogy a 17. század előtt jelentős faépítészeti előzménynek kellett lennie.

2 Vegyük részletesebben szemügyre a 2. képen vázolt téralakítási típusokat! A gótikus jegyeket mutató típus templomhajója boronafalas négyszögű (csaknem négyzet), szentélye hosszúkás és általában a nyolcszög három oldalával zárul. 3. kép Hervartó, felvidéki gódkus lípusú r.k. templom