Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Vukov Konstantin: Kelet-Magyarország és Kárpátalja egyházi faépítészetének kapcsolatai

Kelet-Magyarország és Kárpátalja egyházi faépítészetének kapcsolatai VUKOV KONSTANTIN A magyar falusi faépítke/és feldolgozása számára a szomszédos területek faépítészetének vizsgálata elengedhetetlen és ta­nulságos, mert számos összefüggés hátterét teszi érthetővé. Általános szakmai vélemény az, hogy Kelet-Magyarország, vagyis a beregi-szat­mári faépítkezés Erdéllyel mutat szoros kölcsönhatást. Ez a nézet el is fogadható, de van az emlékanyagnak néhány olyan darabja, amely nem illeszthető ebbe a képbe. Másutt kell keresni a kapcsolatot, mégpedig a Tisza mentén, a felső folyá­sú szakasz mentén felfelé haladva: Kárpátalján. (1. kép) A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum érdekessége a mándoki görögkato­likus fatemplom. Nemcsak rítusában, hanem erőteljes boronafalas szerkezetében, tér- és tömegformálásában is elkülönül más hazai emlékektől. A keleti szertartási rend - amelynek szemléletes megjelenítője az ikonosztáz - rögtön a szlávok-lakta Kárpátok területe felé irányítja a figyelmet. A mándoki fatemplom tömeg- és tér­alakításának, szerkesztési elveinek, szerkezeti felépítésének eredetét a kárpátaljai fatemplom építészet vizsgálatával közelíthetjük meg. A kárpátaljai fatemplomok alaprajzi és tömegbéli diszpozícióját meghatározó téreszmény két irányból ered. Az egyik a hosszházas nyugati keresztény templom, a másik a centrális főterét megőrző keleti rítusú templom. A kárpáti terület és ve­le együtt Máramaros sajátos földrajzi helyzete folytán születik meg itt a két téresz­mény szintézise. (2. kép) A fatemplom építészet értékelésének és értelmezésének alapját a konstrukcié) vizsgálata adja. E vizsgálódás felszínre hozza a topográfiai, a kronológiai, a törté­neti, a gazdasági környezet, a néprajz kérdéseit is. Kiindulásul a térképzés alap­képletének (sémáinak) felállítása szolgál, természetesen az emlékanyag széleskö­rű ismerete alapján. A faépítkezés jellegzetessége — melyből a ma építésze is me­ríthet -, az. hogy a teljes épület, a térformálástól a díszítményig a konstrukció ál­tal, egységes anyaghasználattal valósul meg. A konstrukció a tipológia felállításá­nak az alapja. A tanulmányozás során leszűrhetjük a téralakítás alapelemeit. 1. téralakítás - a fatemplomok fő részei: a. ) templomház és a szentély b. ) torony c. ) toldalékok 2. szerkezeti rend, amellyel a térformálás alakot nyer: a.) főszerkezetek (pl. fal vagy vázszerkezet, ill. borona, zsilip, patics)

Next

/
Oldalképek
Tartalom