Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)
Adrian Andrei Rusu: A hátszegi kerület középkori templomai 1700-ig
(Sarmizegetusa) mellől hozták. A római Dacia fővárosának közeléből való szállításuk áthidalhatatlan nehézséget jelentett volna a középkori technikának, de a földtulajdonosok kötelező hozzájárulásának megszerzése is problémákat okozhatott. Következésképpen az újból felhasznált kövek nagy hányadát közeli helyekről hozták, valószínűleg nagyobb villa rustica-kból, melyek a római provinciák elit rétegének kezén voltak. Már a 16. században kialakul a múlt iránti érdeklődés. Ilyen tendencia figyelhető meg az Ostrov-i templom esetében. Erre a korra a templomok többsége már felépült, a régiségek iránt érdeklődő nemesek különösen kúriáik udvarát díszítették római feliratos kövekkel. Az alaprajzok. A hátszegi kőépítészet kezdeti szakaszában a szentélyzáródást illetően bizonyos ingadozásokat tapasztalhatunk. A Densu§-i és a Pe§teana I.-i templomé félköríves. Pesteana II. esetében kívülről sokszögű, belülről pedig félköríves megoldást találunk. 19 A három felsorolt kivétel mellett a szentélyek többségükben egyenes záródásúak, és az építőmesterek különböző művészeti környezetből való származását bizonyítják. A Síntámárie Orlea-i, a késő romanika korához tartozó építőműhely bírt a legnagyobb hatással. A bizánci hatás példáját Densus, és Pe§tcana II. képviselik. A két utóbbi templom esetében a részletesebb megállapítások még váratnak magukra a falkutatás hiánya és a befejezetlen régészeti ásatások miatt. A 14. század utáni szentélyek egyenes záródással épültek. A 15. századból egyetlen kivétel sem ismert. Építőjük valószínűleg a ledolgosabb nemzedékhez tartozó helyi, paraszti mesterek voltak. A 16. században, pontosabban ennek második felében, a sokszögű záródású szentélyek megjelenése jellemző, melyek nem mindig igazodnak a templomhajó hossztengelyéhez. Ezek bizonyára a hadi építőmesterek áttérésének tulajdon íthatóak. A Máláiesti-i és a Colti-i várak sokszögű tornyai bizonyosan a 13. században épültek. 20 Ahogy azt a Riu de Mori-i, a Sála§u-i és a Cinci§-i fennmaradt műemlékek bizonyítják, a sokszög szentélyzáréxiású templomok kálvinista, vagy azok erős hatása alatt álló közösségeket szolgáltak. Ugyancsak a 16. század végén, vagy a következő század elején jelennek meg újból a félköríves apszisok (Vad II.) 21 . Ha nem is ismerünk más, biztosan korhoz kötött, hasonló templomokat, ezek az alaprajzok a maguk nemében már jelzik a 18. századi építészet jellegzetes típusát. A legnyilvánvalóbb példát az ismert, de kronológiájában bizonytalan Nuc§oara-i templom jelenti. A hátszegi kerület egyházi építészetének első templomai szinte kivétel nélkül támpillérek nélkül épültek. Az egyetlen új emlék, ahol kezdettől fogva találkozunk velük, az a Colü-i templom. Utólag, különböző okokból (az építmény megroggyanása, földrengések, a templom funkciójának megváltozása) támpillérekkel támasztják meg a falakat. A 16. században, az olyan kis templomok esetében, mint a Nalafi-i, a támpillérek a hajé) és a szentély találkozásánál vezetik le a diadalív oldalnyomását. A legkorábbi tornyok nem voltak különálló egységek. Ilyen esettel találkozunk Densus-on és Colti-n. A Sintámárie-i harangtorony alaprajzi megoldása úgy tűnik, nem bírt befolyással kezdetektől lógva. Csak a 15. században és az Ostrov-i templommal kerül a harangtorony a legmegfelelőbb és leggyakoribb helyre, azaz a nyugati homlokzat elé. A 16. században a Sälasu de Sus-i harangtorony megoldást tudna nyújtani a tornyok alapszintjén lévő nyílások kronológiájára. Semmilyen analógia nincs a Riu de Mori-i templom harangtornyára. Az érdekes alaprajz a vidék harangtornyainak nyitott kérdés marad. Boltozatok, tetők: nagyon kevés templom őrizte meg felépítményét. Egyedül a Colti-i szentély felett maradt meg a dongaboltozat. A 14-15. században elméletileg
