Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

M. Kozák Éva: A nagygeresdi rk. templom

A szintkutatás során megállapítottuk, hogy a szintet az építkezések idején mind a templom belsejében, mind kívül emelték. A belsőben több helyen az eredeti 18. századi téglaburkolat megmaradt, lejjebb viszont egy terrazzó burkolat jelezte a középkori járófelületet. A középkori főhomlokzaton, a déli oldalon kezdődött el a falkutatás. A középtengelytől kicsit keletre tolódva, fehér homokkőből faragott elemekből (10 db) épül fél a déli bejárat. Ezt a vakolat leverésekor befalazott állpotban találtuk meg. Az alapfal a küszöbbel és a bejárat baloldalán megmaradt lábazattal egy időben épült. A küszöb középső részén erős kopás figyelhető meg. A bejárat profilos része szinte végig lefaragott, de a szárkő indító eleme a lábazat magasságáig megmaradt, ez utóbbihoz igazították. A kapu további részeit a hajó falsíkjainak megfelelően faragták vissza. A kaputimpanon három elemből épül fel. A csúcsíves kő két szemöldökkőre támaszkodik. A szárkő profilja: szöglet - levágott orrtag mély horony - pálca - lemez - horony tagozódást mutat. A román korban is itt volt a bejárat. A küszöb eredeti helyén megmaradt, a záróelemei a kapunak a késő román korba helyezhetők. A kapu szárköveinek kivétele után gondos vizsgálattal talán megállapítható lenne, hogy a régi kapu elemeit faragták-e át új stílusban. A részletek csúcsíves zárása máshol is fellelhető pl. a román kori templomon a diadalíven és a déli ablakokon. A kapu felett lefaragott állapotban előkerült az élére állított téglákból kialakított kapukeret. A lefaragások abból adódnak, hogy a későbbi átalakítások idején az új vakolat felhordásakor lefaragták azokat a részeket, amelyek erősen kiemelkedtek a külső síkból. A keret felső zárása nyomott, nem igényes kialakítású. Vidéki mesterek készítették, ilyenre sikerült. Hasonló a bejárat az őrszentpéteri templom déli kapujának kialakításához..

21 A falkutatás nyomán, a bejárat két oldalán egy-egy azonos méretű ki- és befelé tölcséres, belül félkör, kívül enyhén csúcsíves zárású ablak került elő. A bejárat baloldalán lévő ablak szinte teljesen megmaradt. A belsejében többrétegű sugárvonalas festést találtunk. A hajó utolsó harmadában, a karzatnál kisebb méretű csúcsíves ablaknyílás maradt meg. A külső bélletében nem, de belül a vakolat jól megmaradt. Felmerült, hogy ablakként, vagy esetleg a belsőben fülkeként funkcionált? Mind a kettő elképzelhető lenne, de megjegyezzük, e helyen kialakított ablakkiképzés szokásos falusi templomainknál. Általában ez szolgál a karzattér megvilágítására, és így ezek a többi ablaktól eltérően magasabban helyezkednek el, amint ezt itt is tapasztalhatjuk. (3. kép) A félköríves szentélyt a középkorban két ablak világította meg. Az egyik ablak délről nyílt; ezt a 18. századi ablakkal majdnem teljesen megsemmisítettek. A belsőben találtuk meg a középkori ablak egyik káváját, amelyet a 17. században fekete kvadratikus keretezéssel öveztek a többi középkori ablakkal együtt. A szentély keleti, középkori ablaka szinte érintetlen állapotban maradt meg. Az ablak külső 18. századi befalazásához egy 13. századi ablak könyöklőjét is felhasználták. (Feltételezésünk szerint a középkori torony egyik ablakához, tartozhatott.) A szentély belsejében az oltárkép leemelése után 17. századi állapotában láthatjuk az ablakot, a belső káváján megmaradt késő reneszánsz ornamentális díszítőfestéssel. A hajón és szentélyen egyaránt lefaragták az eredeti középkori párkányt, helye követhető, de formailag ma már nem rekonstruálható. A párkány kialakításakor a szentélyen a téglákat állítva, a hajón fektetve helyezték el. A nyugati homlokzaton a párkány nem követi az oromzat vonalát, a falazásmódtól elütő, vízszintes téglasort figyelhettünk meg. A 18. században mind a hajó, mind a szentély magasságát megemelték, és új barokk párkányt képeztek ki, amely fehér meszeléssel a felületén ma is sok helyen megmaradt.