Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Pámer Nóra - Kovács Éva: Csabdi középkori templomának feltárt romjai és egy korpusz-lelet

9. ,A mellékhajók és a főhajó közötti tömör falmaradvány is meglepő..." (Krompecher i.m. 60.) 10. ,A főhajó felé néző oldalon dongaboltozat vállköveit és első bolozatköveit látjuk... [amely]...a hajón nyilván végig vonult; a túlnyúló részen [mármint a tornyon túlnyúló falcsonk maradványán] egészen az első ablak megmaradt kávájáig követhetjük."...„Külön meg kell említeni a donga kifogástalan, fejlett falazási technikáját. Fel kell tehát kutatni a rendszer eredetét és fejlődési fokait. A magyar építészettörténet e rom nyomán valószínűleg egy különleges fejezettel fog bővülni" (Krompecher i.m. 59-60.) 11. 1274-ben birtokosa Joachim (Johahinus, Ivahinus, Joahinus) de Chopol, aki örököse nem lévén, 1274-ben feleségére Bicskei Bothond comes nővérére hagyott hitbére és jegyajándéka fejébe Csapolbctl 25 'márka' értékű földet, az asszony pedig ezt átadta unokaöccsének Bothond fiainak, Péternek, Jánosnak és Gergely mesternek a későbbi választott esztergomi érseknek. (Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. II. Bp. 1987. 356.) 12. A későbbiekben sincsen adat a templomra vonatkozóan, csupán egy bicskei Canonica Visitatio említi 1818-ban a már romos templomot „Csabdy"-val kapcsolatban mint „rudera Ecclesiae Antiquae cum parte utriusque ütrris." 13. Az északi mellékhajóban - amelynek átjáróját a középső hajóba nem találtuk - 2 m mélységben két sírt tártunk fel K-Ny irányú temetkezéssel. Az egyik bolygatott volt, lelet nélküli, össze-vissza dobált csontokkal (lábszárcsont a koponyában stb.). A másik bolygatatlan volt, de ugyancsak lelet nélkül. A feltűnően nag)' 2 m hosszú csontváz koporsójának maradványait is megtaláltuk. A hosszanti oldalakon 3-3 nagy kapocsszerű koporsóvasalás tarthatta össze a koporsót, míg a rövidebb oldalon csak koporsószögeket találtunk, - összesen 16 db-ot. Korhatározásra egyik sír sem volt alkalmas. 14. Kisdisznódra vonatkozóan Szőnyi Ottó: Régi magyar templomok. Bp. [1933] 49. old.; - Dercsényi Dezső: Románkori építészet Magyarországon. Bp. 1972. 194.; - Gerevich Tibor: Magyarország románkori emlékei. Bp. 1938. 70. (alaprajz). 15. Harina és Boldvára vonatkozóan Szőnyi és Dercsényi előbbi jegyzetben i.m. 16. Jean Zachwatowich: Polska architektúra monumentalna w X i XI wieku (referat na Sesji naukowej PAN - Poczatki Panstwa Polskiego, W czerwcu 1960) különnyomat 125., 28. és 29. ábr. 17. Krompecher is erre utal a cikkeiben és nyilván tőle vette át Fonód is. Egy képesfolyóiratban közölt ismeretterjesztő jellegű cikkében Zolnay László is átvette ezt a feltevést, továbbá egy név nélküli rövid hír (Fejér megyei Hírlap 1973. okt. 11.) is hangsúlyozza a hasonlóságot Zsámbékkal. Lehet, hogy a feltevés Möllertől ered aki ez. idő tájt állította helyre a zsámbéki templomot. A feltárt romokat 1970-ben Komjáthy Attila tervei szerint konzerválták. KRISZTUS-TEST, KÖRMENETI KERESZTRŐL Aranyozott, öntött bronz. (13. kép) Mg. 5,3 cm, sz. 3,3 (eredetileg kb. 5,1) cm. Jobb karja és a lábak alatti csapocska letörött. Aranyozása vastag és viszonylag ép. Hátoldala majdnem sima, nem üreges. (14. kép) Lábait kb. térdmagasságban szeghely üti át. Csabdi (középkorban Chopol, Bicske mellett) falu középkori háromhajós templomának szentélyében, kifosztott sírban találta Pamer Nóra, 1969-ben. Székesfehérvár, István Király Múzeum tulajdona; jelenleg Budapest, M.N.M.

1 Az alakocska egyenes tartásban, magasra emelt fejjel ábrázolja a rövid szakállú, alacsony, négy alig érzékelhető kiálló taggal díszített koronájú Megváltót. Karjai kissé felfelé emelkednek, szeghellyel átvert tenyere zárt. Lábai zártan egymás mellett mintázva, lábtartó nélkül. Perizoniumán az övet és a V alakú redőzetet véséssel jelezték. Igen kicsiny mérete ellenére is bizonyos, hogy a korpusz körmeneti-, illetve oltárkereszt tartozéka volt. Alaptípusa szerint a keresztje előtt diadalmas lebegő, egyenes tartású, koronás, tehát a halálon diadalmaskodó, élő Krisztust ábrázolja. Ez az ikonográfiái megfogalmazás késő karoling-ottókori emlékeket őriz. Erre vall a perizonium formája is, mely rendszerint a felső lábszárak plasztikáját hangsú-