Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Pámer Nóra - Kovács Éva: Csabdi középkori templomának feltárt romjai és egy korpusz-lelet

Csabdi középkori templomának feltárt romjai és egy korpusz-lelet PAMER NÓRA - KOVÁCS ÉVA A Fejér megyei Bicskétől kb. 6-km-re fekszik Csabdi község, amelynek közepe táján, a Vértesből lenyúló dombok közötti kis lapályon, egy középkori templom csekély magasságú romjai és annak egyetlen csonka tornya áll. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal irattárában található jelentések szerint az 1930-as években e megmaradt torony állagmegóvását a helybeliek a Székesfehérvári Múzeum támogatásával már többször kérték, de kivitelezésre nem került sor.

1 A MOB csupán annyit tett 1931-ben, hogy felszólította az Alispáni Hivatalt lássa el fakorlátokkal a romot, „hogy a legelésző állatok kárt ne tegyenek benne".

2 1932-ben Krompecher László építész Möller Istvántól kér felvilágosítást a templomrom korára nézve.

3 1934-ben a MOB nem engedélyezi a toronynak fával és betonnal való kiegészítését.

4 Krompecher László 1932-ben két helyen is publikálja a középkori templom alaprajzát,

5

, amelyet ő mért fel, és hivatkozik A Székesfehérvári Múzeum 1930-ban végzett feltárására, de erről ásatási jelentést, rajzot vagy egyéb dokumentációs anyagot nem találtam az iratok között, - viszont Krompecher a publikációjában egy négyszögletes, csaknem 14 m (13,9) magas, románkori torony képét közli. Ennek felső részén még jól látható egy osztósudaras és vállköves szép románkori ikerablak.

6 (/., 2., 3. kép) Amikor az. Országos Műemléki Felügyelőség 1969-ben végre úgy határozott, hogy Csabdin a templom romjait szakszerűen feltárja és konzerválja a középkori maradványokat, - az. ásatás megkezdéséhez a terepre érve már csak egy nyomorékká csonkult, valaha négyszögletes torony látványa tárult elém, tátongó falkiromlásokkal. Műrészletnek, a szép román ikerablaknak már nyoma sem volt. (4. kép) A négyszögletes formáját még őrző torony csonkja - egyik oldalán nagy, hevederíves nyílással, - ott állt az enyhe domborulatú terep közepén, amelyet a felszín alakulásából jól láthatóan valaha árok vett körül. Itt temető volt, amelybe még a múlt század elején is temetkeztek. (Az említett árkon kívül eső kripták egyikét, éppen akkor rabolták ki, amikor az ásatást megkezdtem.) A helybeliek elbeszélése alapján a terep állandó rablóásatások helyszíne volt.

7 Az 1930. évi feltárás is feltehetően csak a romok megmaradt falkoronáinak kiszabadítására szorítkozott, mert Krompecher a templom alaprajzát közlő cikkében is arra hivatkozik, hogy „a föld alatt vagy másfél méternyire kell lenni az eredeti padlószintnek", majd ugyanez írásában: „Egy általános rendbehozás kapcsán, néhány nyomnyi ásatást is meg kellene kockáztatni..."

8 Az alaprajz: 1969-ben a feltárást a már említett Krompecher-féle rajz alapján kezdtem el. Az