Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Kubinyi András: Egy üzletelő és diplomata várúr Mohács előtt: Ákosházi Sárkány Ambrus

Sárkány beszédét, miszerint nincsenek hárman, akik hozzá hasonlóan szolgáltak volna. Erre a rendek felháborodtak: „Hazudsz, mint egy áruló, ha azt mondod, hogy jobban szolgáltál, mint egy közülünk... jól tudjuk, hogy bőrökkel és marhák­kal kereskedtél, és bort mértél ki, mint bármely kocsmáros... és a harmincaddal nehezítetted és nyúztad a szegénységet, vágjátok le az áruló kutyát!" 220 Erre Sár­kány elmenekült, utóda Drágfí János lett. A rendek még a birtokait is el akarták kobozni, és Györgyi Bodó Ferencnek adni. 221 Burgio július 11-én éigy tuda, hogy a hatvani országgyűlést Szálkai, Szapolyai vajda és a királyi pár csinálta ki előre, hogy a nádoron, Sárkányon és Várdai Pálon üssenek. 222 Ha ennek az. adatnak hihetünk, akkor ez azt mutatná, hogy egyrészt Szapolyai rossz néven vette a hozzá addig - legalább is a nyilvánosságban - min­dig kötődő országbíró önállósulását, másrészt felbomlott a triumvirátus. A rendek vádja azonban nem csak azt mutatja, amit eddig is tudtunk, hogy Sárkány har­mincadosi tevékenysége saját magának és nem a kereskedőknek használt, hanem konkrétan utal a legfontosabb magyar kiviteli cikkek kereskedelmében való sze­repvállalására is. Feltehetően kereskedő Strohmannok neve alatt üzletelt, ilyen le­hetett az említett Gailsam. Üzleti kapcsolatban állott a Fuggerek velencei fiókjával is. 223 A Fugger-kapcso­latok közismertek voltak, ugyanis az 1526 évi Szent György-napi országgyűlésen (amely elcsapta az új nádor Werbőczyt, és visszahelyezte Bátori nádort, de Sár­kányt nem!) azzal vádolták a rendek Szálkáit, Várdai Pált, Sárkányt és Thurzót, hogy ők kötötték a Fuggerekkel az országra előnytelen szerződéseket. 224 Sárkány, noha egyik öccsét és két unokatestvérét beléptette a Kalandos szövet­ségbe, (ld. fenn), nem nyerte vissza hatalmát. Bár nem található egyetlen listán sem, amely a bandériumtartó urakat felsorolja, 1526. június 23-án neki is mozgó­sítási parancsot küldtek lednicei várába. 225 Azt már láttuk, hogy megjelent, és szá­moltak is vele, mint a török ellenes harc egyik csapatparancsnokával. Sárkány ele­sett a mohácsi csatában, miután előtte érdi házában vendégül látta a csatába in­duló királyt. 226 A csatával kapcsolatban kerülhetett a földbe az ún. kölesdi ezüst­kincs, amely amelynek ivóedényein az ő és felesége, Zábláti ZsóFia neve volt be­karcolva. 227 Sárkány személyében egy, a középkori Magyarországon szokatlan életpályát is­mertünk meg, aki üzletemberként csinált karriert. Tisztában volt ugyan azzal, hogy a politikai hatalom és befolyás nálunk a váruradalmak birtoklásának követ­kezménye, úgy látszik azonban, hogy ő ezeket is árunak tekintette: az időnként kezén levő hat várból (ha Pozsonyt nem számítom) négytől (Atya, Eberhard, Kő­szeg és Ónod) megvált, csak Hegyesdet és Lednicet tartotta meg. Ezek az uradal­mak nem voltak olyan jelentősek, hogy indokolták volna karrierjét. Ez utóbbi in­kább pénzvagyonának, és főként egyéni tehetségének következménye volt. Ma­gyarországon mindig megvolt a lehetőség, hogy egy tehetséges ember megfelelő dörzsöltséggel karriert fusson meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom