Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)
Kubinyi András: Egy üzletelő és diplomata várúr Mohács előtt: Ákosházi Sárkány Ambrus
latos viszályban. 97 Utána egy ideig nyugalom van, majd - a jelek szerint 1508-ban - már a harmincadot is átvette tőle Kan czler János volt budai bíró, akinek halála után, 1509. január 6-án a király a pozsonyi harmincadot évi 7000 forintért egy négy tagú társaságnak adta bérbe, amelyhez az ekkor már nagyságos Sárkány Ambruson kívül a hivatalban levő alkincstartó (!) Herendi Miklós, valamint Sárkány apósa, Trencséni Salczer Lőrinc és sógora Nagyszombati Holy Pál tartoztak. 98 Lehet azonban, hogy az alkincstartó csak formailag vett részt az ügyletben, az após pedig visszalépett két veje javára, vag)' pedig részesedését családi alapon intézték el, később ugyanis csak a két sé>gorról van szó bérlőként. Holy Nagyszombati előneve onnan ered, hogy a nemessé lett pozsonyi megyésispán mellesleg Nagyszombat városa polgára volt. Nagyszombat ekkor a Szapolyaiak zálogbirtoka volt, és így Holy szoros kapcsolatban állt városa uraival, akik támogatták is. 1512ben pl. Tescheni Hedvig hercegnő és fia, Szapolyai János erdélyi vajda hozzájárulnak, hogy a „vitézlő Holy Pál, a mi Nagyszombat városunk polgára" a saját (O)lincs birtokán létesítendő halastóhoz a vizet a Nagyszombat birtokában levő Gerencsér birtok határán keresztül vezesse. 99 Nyilván nem véletlen, hogy Sárkánynak Pozsony várossal főként a harmincad ügyében folytatott viszályaiban gyakorlatilag nem is említik társát és sógorát. I loh maga nagyszombati polgárként bizonyára óvakodott viszályba kerülni a szomszéd várossal, ezt rábízta nagyúri sógorára. Pozsonynak több a királyhoz küldött keltezetlen kérvénye maradt fenn, amelyek valé»színűleg a XVI. század első évtizede végére esnek. Ebben mind ispáni tevékenységét - egvsz.er pl. elpusztította a város egyik faluját - mind pedig harmincadosságál támadják, túl magas harmincadot szed, előfordult, hog)' a harmincadosai megvertek egy polgárt a harmincadhivatalban, úgyhogy vizsgálatot kértek ellene. Az egyik kérvény szerint a király meg is bízta a váci püspököt és Beriszló fehérvári prépost királyi titkárt ezzel, akik a városnak azt javasolták, hogy ne Sárkányt, hanem familiárisait pereljék. I "" Beriszló különben - mint látni fogjuk - nem sokkal később .Sárkánnyal együtt ment követségbe Miksa császárhoz, így nyilván jóban voltak egymással. A viszály Pozsonnyal az 1509-1510 esztendőben kulminált. 1509. júliusában a nádor utasítja Sárkányt, mint pozsonyi ispánt, hogy tartsa tiszteletben Pozsony város szabadságát."" Szeptemberben pedig a Prágában tartózkodó király Sárkány kérésére a városnak tiltja meg, hogy letartóztassa az ispán szolgáit."' 2 Októberben viszont Bu/lai királyi udvarmester inti meg a pozsonyiakat, hogy legyenek egyetértésben ispánjukkal."" Közben azonban a nádor már a környező megyék nemességére bízta a város és Sárkány közti viszony elintézését, kiküldvén Recski Bernát királyi aulicust intézkedni. 101 Erre nem került sor, azonban még 1510 elején is folynak tanúkihallgatások az ügyben.' 05 Az után Recski Somorján, ami akkor Pozsony megye székhelye volt, Pozsony, Komárom és Nyitra megye szinte valamennyi nemese jelenlétében határozni akart az ügyben, de Pozsony városa bejelentette, hogy meg kívánja várni a király hazaérkezését Csehországból. 106 Sarkamnak mint ispánnak és mint harmincadosnak nem csupán a polgárokkal gyűlt meg a dolga, hanem a környék leghatalmasabb birtokosaival, a Szentgyörgyi és Bazini grófokkal is. A (saladból ekkor Péter gróf egy személvben országbíró és erdélyi vajda is volt. 1507 elején Kristóf greif, a vajda öccse, kérte Pozsony városát, hogv a Sárkánnyal Budán kötött egyezség értelmében bocsássák szabadon elfogott szolgáját, de a kérést még júniusban is meg kell ismételnie. 197 Ekkor úgy látszik, hogy épp teljes az összhang a város és ispánja közt. Ambrus vitapartnere ez után Péter gróf, maga a vajda lett. Valamikor 1507 végén egy választott bíróság összehívásában egyeztek meg, ami 1508 első napjaiban össze is gyűlt Pozsony városában. A választott bíróség elncike Bornemissza János, a volt kincstartó), ekkor