Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)
Leonardo Villena: A várak születése, fénykoruk és hanyatlásuk Spanyolországban
kán a birodalmi törekvések hátsó gondolatával). A szétszórt független központok fennmaradása és a Córdobai Kalifátus széthullása nyomán a félsziget hosszéi időre keresztény és iszlám királyságok mozaikjává válik. Ezek váltakozó szövetségei és háborúi megkövetelik a katonai erőfeszítések összpontosítását hol az egyik, hogy egy másik király irányítása és fennhatósága alatt, ami többnyire akadályozza a feudalizmus kialakulását. E tendenciát erősíti a fokozatosan a többiek fölé kerekedő királyság, Kasztília „demokratikus" jellege is. A várak századokon át alapvetően katonai céhiak, öregtoronnyal, amely a „várnagy" megerősített parancsnoksága. Amikor a királyok néhány nemesi családnak honorbirtokként átengedik váraikat és azok tartozékait - amelyek birtoklása idővel örökletessé válik - megjelenik a földesúri magánvár, amely lehet új, vagy átalakított, de mindig kidomborodik annak katonai jellege. Azonban a tüzérség és a védelmi technikák gyors fejlődése, valamint a nemesi családok csekély gazdasági lehetőségei következtében csupán néhány várat tartanak meg és alakítanak át lakhellyé, valamint erősítenek meg bástyákkal. A nemesek általában városi palotákban laknak és elhagyják a vidéki várakat, amelyek közül néhányat a király parancsára lerombolnak. A korona is - a várak nagyobb részének tulajdonosa - sorsukra hagyja őket és csupán a stratégiailag legfontosabbakat tartja meg és alakítja át erődökké. A spanyol vár megjelenése és fejlődése A torony sok vár kezdeti magja, többé-kevésbé kialakult formában létezik már néhány római és vizigót majorságban, bár ez utóbbiak uralma idejéből fennmaradt építmények kimerítő tanulmányozása eleddig nem történt meg. Az arab hódítás elől a félsziget északi hegyvidékére menekült hispán-gót nemesek továbbra is építenek tornyokat védelmi céllal és jelképnek. Később Kasztília (Castilla) Ezekről, az e vidéken sűrűn emelt, néha kis udvarral is ellátott tornyokról kapja a nevét. A mai Bulgária területén végzett ásatások során feltárt régi gót települések arra engednek következtetni, hogy a kicsiny udvarral és kezdetleges házak csoportjával körülvett erős torony a gótok körében megszokott volt, s ők importálhatták Ibériába, ahol évszázadokon keresztül fennmaradt, mint a keresztény várak öregtornya, amely e várakat az arabokéitól megkülönbözteti. Mindenesetre az első igazi várakat az arab hódítók építik fel, amelyek elsősorban a hadtáputánpótlás útvonalának biztosítását hivatottak szolgálni, és nem annyira az akkor még nem létező keresztény veszéllyel szemben, mint inkább az arabokat kísérő más muzulmán csoportok fenyegetésétől tartva emelik őket. A független Córdobai Kalifátus kikiáltása után klasszikus erődítmények épülnek, négyzet- vagy rombuszalaprajzzal, árok és palánk nélkül, törés nélküli bejárattal, négyszögletes, masszív, a fal síkjából kevéssé kiugró, egymástól mintegy 30 méterre álló, oldalazásra alkalmas tornyokkal. A védőfolyosóval ellátott, eleinte sima falkorona idővel jellegzetes csonkagéüa alakú védőpártázattá alakul át. A belső rész egyszerű, mivel nincs főparancsnoki helyiség, sem várnagyi szállás. Ennek példái Tarifa, El Vacar és Bános de la Encina (1. kép), valamennyi a 10. század második feléből. De épülnek a terephez alkalmazkodó várak is, kihasználva az adott hely védelmi adottságait. Ezek többnyire előretolt állások a keresztény ellenséggel szemben, mint például, ugyancsak a 10. század második feléből, Zorita, Gormaz stb. Előbbiek is, utóbbiak is hadászati célból épült várak, amelyek a Kalifátushoz tartoznak és annak seregei tartják megszállva őket.
