Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Tomáš Durdík: Batterietürme der böhmischen Burgen

Ágyútornyok a csehországi várakban Tomas Durdik A huszita háborúk alapvető változást eredményeztek a csehországi várépítészetben. A főként Podebrad György idején széles körben elterjedő tűzfegyverek nélkülözhetetlenné tették az aktív védelem formáinak kifejlesztését. Ezek ké>zé tartoztak az ágyéitornyok, amelyek egyrészt jelentősebb magasságukban tértek el a bástyáktól és más, hasonlé) építményektől, másrészt abban, hog)' lényegében önálló védekezésre is alkalmasak voltak. A legkorábbi idesorolható építményeket Tábor városának védelmi rendszerében találjuk meg, így a 15. század 30-as éveiben, egy korábbi eredetű saroktorony átépítésével létrejött erődítményt (1. kép). Ezután azonban sokáig nem épült hasonló ágyiitorony, eltekintve a Zebrák vára külső védelmi öve sarkában emelt, vitatható besoroláséi, „redukált" toronytól. A Podebrad-kor várostromainak tapasztalatai alapján azonban egyértelművé vált, hogy az eredményes védekezés elképzelhetetlen az ún. előretolt erődítmények nélkül. Az ezekkel szemben támasztott elvásároknak külcmösen megfeleltek az ágyűtornyok, elsősorban amiatt, mivel jelentős tűzerő koncentrálását tették lehetővé. A legjellegzetesebb példák közé tartozik az 1479 után emelt elővédmű Cesky Sternberk váránál (2. kép), itt az. ágyútorony felső része valószínűleg fachwerk-szerkezetű volt. 1473 után emelték, mint kifejezett katonai támaszpontot, Hartenstejn várát (3. kép), ahol a három ágyiitorony már egyértelmű rendszert alkotott. Ezzel szemben az 1479 után keletkezett Doubravská Hora hét kerek ágyiitornya önállóan funkcionált. (4. kép). Megtaláljuk az ágyútornyokat a cseh késő gótika legismertebb építőmestere, Benedikt Ried alkotásai között is. A legjelentősebbek közülük a prágai vár északi védelmi vonalában épített erődítmények (5. kép), amelyek szintén összefüggő rendszert alkottak. A legidősebb az északkeleti „Daliborka", amely egy hosszú nyaktaggal kapcsolódik a falszoroshoz. Alsó, falazott részének építési idejét Ulászló király címere és alatta az 1496-os évszám adja meg. Erősen átépült később a középső „Fehér torony", míg a leghatalmasabb „Mihulka" készült el legutoljára a nyugati részen. Nem zárható ki egy negyedik, északnyugati torony léte sem, a feltételezhető helyen azonban még nem folyt kutatás. Riedhez köthető még Rábi várának egyetlen ágyiitornya is, itt az azonban valószínűleg csak szükségmegoldásként született. Nem ismerjük a mesterét Krivoklát vára ágyiitornyának, amely a 15/16. század fordulóján épült. Összefoglalóan megállapítható, hogy a cseh késő gótikus várépítészet nem alkalmazott nagy számban ágyiitornyokat. E különösen költséges védelmi építmények elsősorban ott kerültek alkalmazásra, ahol azt a terepviszonyok igényelték. Tehetősebb építtetők új erődítményeknél is alkalmazták őket, gyakran csupán presztizsokokból. Igazi szerepük felderítése és méltó értékelése azonban csak a további kutatásoktól várhaté).