Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)
Juan Cabello – Simon Zoltán: A Kékediek és kastélyuk
2. kép A kastély északnyugat felől 1979-ben; Mihalik Tamás felvétele udvar megközelítését biztosítja. A keleti és a déli szárnyak földszinti teremsora előtt udvarra néző, árkádos nyitott folyosó húzódik, amelyre az udvar felől épített egy-egy lépcsőn lehet feljutni. A déli szárny homlokzatának kiképzése romantikus és az archív felvételek tanulsága szerint, az északi homlokzat lezárása is hasonló megoldáséi volt. Jelenleg mind a négy szárnyát a legutóbbi (1958. évi) állagmegóvás alkalmával épített, magasan kiemelt nyeregtető fedi. (2. kép) A pincékbe, vagy inkább az - eredeti szándékot jobban kifejező - alépítményként megépített alsó helyiségekbe az északi falban utólagosan bevágott ajtéui át lehet bejutni, illetve a déli és keleti oldal pincesora a fedett kapualj felől közelíthető meg. Az északi szárny emeletére a középső, tulajdonképpen mindig is közlekedőként funkcionáló térben elhelyezett lépcső vezet. A nyugati, illetve a keleti és déli szárnyak emeleteire való átjárást a szárny déli falában nyitott ajtók teszik lehetővé, de ugyanakkor erre a célra az udvar felől a délnyugati sarokban épített lépcsőt is igénybe lehet venni. Az eltérő méretű téglalap, és a négyzet alakéi ablakokat egyszerű és keskeny meszelt keretezés díszíti. A külső homlokzatokat szürke színű, rossz megtartású, sima, illetve nagyobb foltokban höbörcsös felületű, erősen máladozó vakolat borítja. A belső terek falain fehér és sárga színűre festett vastag vakolatok héizódnak. A kastély mellett az egykori gazdasági udvar néhány épülete, valamint - az elhagyatottságában is - pompázatos park húzódik. 2 Az épületegyüttes kutatását 1979-1981 között végeztük el, 3 melynek során tisztáztuk az építés különböző periódusait, valamint nyomon követhettük az átépítések, bővítések és javítások nyomán állandóan változó alaprajzi elrendezését és építészeti tömegét. E tanulmányban, amelynek terjedelmi korlátai nem teszik lehetővé a teljes együttesre kiterjedő vizsgálódás eredményeinek közlését, az északi tömb építéstörténetét kívánjuk feldolgozni, hiszen a kastélyról az építészettörténeti kutatás már korábban - egyébként fő vonalaiban helyesen - megállapította,
