Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Feld István – Szekér György: A sárospataki Vörös-torony építéstörténetének vázlata

ás 15. kép) Détshy álláspontjával szemben ugyanis egyértelműen igazolhattuk, hogy már az első építési periódusban a jelenlegi helyén vezetett fél a lépcső, legalábbis az I/a. szintig. Ezt különösen jól bizonyította a földszinti előtér boltozatának kutatása. (2., 9. kép) Lehetséges, hogy az építkezés menetében bekövetkezett terwáltozás azzal magyarázható, hogy a kifejezetten katonai célokat szolgáié) ágyútorony és a reprezentatív reneszánsz toronypalota egyedülálló szimbiózisát először úgy kívánták megoldani, hogy kifelé megőrizték volna a szigorú hadi jelleget, s belül minden „lakható" szintet követett volna egy körbefutó lőréses körfolyosó. Ezt azonban talán túl zártnak és épp ezért kevésbé reprezentatívnak találhatta az építtető, s így az I. emeletre tervezett folyosót egy fél szinttel megemeltetve egy olyan díszes kiképzésű, de mégis jól védett téregyütteshez jutott, amely már talán az ő idejében, de a 16. század végén már biztosan a családi kincstárat és a levéltárat foglalhatta magába.

35 (3.-4. kép) Az eddig ismertetett alsóbb szintekhez képest jóval kevesebb biztos adatot eredményezett kutatásunk az egykor bizonyára a leggazdagabban kiképzett II. emelet Perényi Péter korabeli formájáról. A későbbi többszörös átalakítás miatt csupán a nagytermet a három helyiségre tagolódó keleti traktustól elválasztó vékony fal, illetve a délről hozzácsatlakozó külső fal néhány méteres, pengeszerű szakasza maradt ránk ebből az időből jelentősebb magasságban. (5., 7., 13. kép) Meglepő mé)don épp ez utóbbi őrizte meg az emelet egyetlen, az első pericxlusból származó és in situ nyíláskeret-részletét, mégpedig keretfészek, lenyomat formájában. A toronysarok alatt 1964-ben kiásott ablakszemöldök ugyanis pontosan beilleszthető volt ide! Az ezen a szinten ma látható összes ajtó- és ablakkeret - talán néhány egyszerű megoldású ajtó kivételével - mind később került jelenlegi helyére. A nagytermet eredetileg valószínűleg síkfödém fedte. Megfigyeléseink szerint a felvezető lépcső az. északkeleti sarkába érkezett a középső lőréses folyósé) szintjéről. (5., 11. kép) A délnyugati sarok közelében egy kandalló csekély maradványait, a déli falban egy ablak nyugati káváját illetve a keletinek a lenyomatát tárhattuk fel. Hasonló nyílás lehetett kelet felé, s bizonyára e két ablak egykor keresztosztéxs keretelemeit használták fel másodlagosan a mai déli ablakcsoport kialakítása során. (5., 10., 13. kép) A nyugati fal legkorábbi nyílásairól még csak sejtéseink sincsenek, s nem sikerült teljesen megnyugtató módon értelmezni az északi teremfalat nyugaton áttörő nyílást és a külső falsíkon itt található beugrást sem. Mivel minden falsík és káva I. perióduséinak bizonyult - azaz sem ablak, sem lőrés nem lehetett a mai „kijáró" helyén -, azt a feltevésünket tartjuk a legvalószínűbbnek, hogy a falsík visszaugrása az egykor pontosan ide becsatlakozó déli városfal védőfolyosójának a meghosszabbítása volt. Azaz a falról itt be lehetett volna jutni magába a toronybelsőbe. (5., 14-15. kép) A II. emelet keleti három tere első pillantásra egy „klasszikus" lakóegységnek tűnik: középen egy kandallós előtér, amelyet ugyanúgy, mint a jobbraeső nagyobb helyiséget fiókos teknőboltozat fed, balra pedig egy árnyékszékkel rendelkező, bizonyára kezdettől fogva dongával lezárt hálószoba. (5., 8. kép) Bár e terek szinte minden részletét érintette később átalakítás vagy pusztulás s így szinte egyetlen részletformájuk sem származik a torony építésének korából - leszámítva talán a boltozatok vállait és magukat az ablakkeretezéseket - az alapelrendezést autentikusnak kell tartanunk, kiegészítve azzal, hogy déli nagyobb tér fűtését egy, az előtérből fűtött cserépkályha szolgálta - kérdés azonban, hogy mikortól? Divald Kornél ugyanis itt keresi a torony eredeti „házikápolnáját"

3() s a délre néző, a torony éxsszes keresztosztós ablakánál nagyobb és díszesebb nyílás említett szemöldökköve belső oldalán olvasható vésett szövegtöredék - „...US ET IUSTUS MISE-