Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)
Buzás Gergely: A budai királyi palota déli nagycsarnoka
A budai királyi palota déli nagycsarnoka BÚZÁS GERGELY középkori budai királyi palotát az 1686. évi ostrom majd a 18. századi barokk építkezések teljesen eltűntették a föld színéről. A II. világháború után meginduló várásatások már jobbára csak pincéket és alépítményeket tárhattak fel. Mindössze két jelentősebb középkori tér: az alsé< kápolna és a déli nagycsarnok műemléki helyreállítására volt lehetőség. Ezeket a feladatokat a helyreállítás vezető építésze: Gerő László máig példamutató módon oldotta meg. 1 Elsősorban a déli nagycsarnok rekonstrukcióját kell kiemelnünk, hiszen itt az eredeti épületnek csak kisebb része maradt meg. Ez azonban, az ásatásból előkeiült faragott kövekkel együtt, elegendőnek bizonyult arra, hogy a térnek és a homlokzatoknak mind részleteiben, mind egészében hiteles rekonstrukciója elkészüljön. Gerő Lászlé) szerencsére vette a bátorságot, hogy a rekonstrukciót meg is építse, ráadásul a kiegészítéseknél olyan finom didaktikát alkalmazott, amely lehetővé teszi az eredeti részleteknek a keigészítésektől valé) megkülönböztetését anélkül, hogy a kiegészítések zavaróan idegenül hatnának a középkori részletek mellett. Az építész itt szemmel lathaté» alázattal nyúlt a műemlékhez: az eredeti alkotás hiteles helyreállítása volt az egyetlen célja, és nem saját művészi elképzeléseinek megvalé)sítása. Ritka pillanat volt ez a magyar műemlékvédelem történetében, és az eredmény egyértelműen igazolta ennek a módszernek a helyességét. A budai palota déli nagycsarnoka nem csak a magyar műemlékvédelem szempontjából tanulságos példa, hanem régészeti, művészettörténeti vonatkozásaiban is kulcsszerepet játszó emlék. Régészeti elemzése a várpalota építéstörténetének lényeges elemeit világíthatja meg, míg részletformáinak művészettörténeti vizsgálata a budai gé>tika talán legjelentősebb korszakának, a 15. század első évtizedeinek alapvető kérdéseire irányítják a figyelműnket. A déli nagycsarnok szerepe a budai palota építéstörténetében Buda városának déli végén az 1340-es évek végén épült fel egy városi vár, amelyet I. Lajos öccséről „István-vár"-nak neveztek később. Ezt az épületet az. egyik fala alapozási árkában talált Károly Róbert dénár (CNH.II.47.) keltezi az Anjou-korra 2 , a pontosabb datálásl pedig középkori elnevezése teszi lehetővé. István herceg a nápolyi hadjáratok idején 1347-55 között volt az ország kormányzója, a budai városi várat valószínűleg ebben az időben építtette fel. A helyén bizonyosan álltak korábbi épületek, de ezekről igen keveset tudunk. Nagyon valószínű, hogy a várnál korábbi az a vékony fal, amelynek visszabontott maradványai az E-i szárny K-i helyiségében, a 14. századi padlé«szintnél mélyebben
