Mezősiné Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság (Művészettörténet - műemlékvédelem 5. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Az apátság régészeti feltárásának ismertetése - A XIV-XV. századi kolostor

járószint. A gótikus bejárat, mely az északi kerengófolyosóba nyílt 50 cm-rel magasabban helyezkedett el. A tereprendezó munka után vizsgálhattuk csak meg a román kori padlószint alatti rétegeket. A XII. századi kolostor falait letisztítottuk, és megkíséreltük rá- és a XIII. századi kolostorra vonatkozóan újabb adatokat gyűjteni. A korai kolostor nyugati falának vonalában keresztirányú árkokkal kutattunk. (62-64. árok) A nyugati fal vonalában beásások mutatkoztak, amelyek kőnyomokhoz vezettek. Ezek általában 150 cm mélyen jelentkeztek. A beásás vonalában belül kevert talajt tártunk fel. Ez habarcsos égéses nyomós föld, XV. századi leletanyaggal. A beásások és a falsíkot nem mutató kevés kősor jelzett egy építkezést. A kiszedett, „negatív" falak helyének vizsgálata nyújtotta az egyedüli lehetőséget a korai épületek rekonstruálására. Két dologra figyeltünk fel. 1./ A kiszedett falak nyoma északról dél felé haladva mind mélyebben jelentkezik. Ez a terepalakulatokból is részben magyarázható; a terület északdél felé haladva lejtett, és ezt magasabb alapozással egyenlítették ki. 2./ A 63. árokban kezdődik a fal lemélyülése, és itt nincs vonalban a mélyre lemenő fal a korai kolostorfal alapozásával, hanem egy csorbázatot alkot és nyugat felé keveset kitolódott. A továbbiakban ez a vonal követhető a templom előcsarnokáig. A kitolódás az alapozásban és a csorbázat a korai XII. századi kolostor déli lezárására utal. Kutatásaink eredményeit az alábbiakban foglaljuk össze. A XIII. századi második negyedében folyó kolostorépítkezés idején a nyugati oldalon a korai kolostor falai még álltak. A meglévő kisebb méretű épületet bővítették déli irányba. A traktus falszélessége adott volt; az előcsarnokig épült ki. Ezek az új falak nagyobb alapozással készültek, mint a korai kolostor falai. Feltételezéseink szerint ezen a szárnyon helyezték el a konyhát és a refektóriumot, továbbá innen nyílt a kolostor bejárata. A kolostor a XIII. század második negyedében a keleti- és a nyugati szárnyból épült föl. A XV. század utolsó negyedében, - a dominikánusok idején - a kolostoron nagyszabású átalakító munkálatokat végeztek. A kutatás eredményei megmutatták, hogy ebben az időben a teljes nyugati szárnyat, korábban nem sejtett mértékben felszámolták; még az alapfalakat is kiszedték. Az előcsarnok és a XIII. századi kolostor egy építési periódushoz köthető. Erre utal az építkezés jellege, a falak szélessége, a durva nagyolt kövekből felépült falazat, melynek sarkain szépen megmunkált kvádereket alkalmaztak. A faragott kövek azonos minősége is ezt támasztotta alá. A XIV-XV. századi kolostor Az apátságra vonatkozó írott emlékeink a XIII. század végétől, egészen a XV. század derekáig gyérek. A történeti adatok tanúsága szerint tudjuk, hogy a Csákok szerepe a Vértes vidékén Károly Róbert uralkodása idején csökken; váraik, birtokaik királyi kézre kerülnek. A hegység hosszú időre a királyok kedvelt vadászterületévé válik. Közvetett írásbeli adatok alapján következtethetünk arra, hogy ez, az apátság életére több előnyt jelentett. A XIV-XV századi kolostorra vonatkozóan elsősorban az alapos régészeti megfigyelésekre vagyunk utalva. A faragottkő anyag átvizsgálása után kitűnt, hogy a XIII. századi kolostorhoz köthető építészeti részleteket követően csak a XV. század utolsó negyedében folytak az apátságban nagyarányú építkezések, amelyek már a dominikánus rend nevéhez fűződnek. A XIII. század elejétől a XV. század utolsó negyedéig a román kolostor épülete folyamatosan működött. Kisebb javításokra utalnak egyes faragványok; pél-