Mezősiné Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság (Művészettörténet - műemlékvédelem 5. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Az apátság régészeti feltárásának ismertetése - Román kori XII. századi előcsarnok és kolostor
Román kori XIII. századi előcsarnok és kolostor Előcsarnok A nyugati homlokzat tárgyalásakor elkerülhetetlen volt, hogy előzetesen ne foglalkozzunk az előcsarnokkal. Ennek feltöltődése, leletanyaga a nyugati homlokzat építészeti rekonstruálásához szolgáltatott adalékot. Az építmény a hajó szélességével megegyezően, 19x4,6 m külső mérettel épült az apátsági templom nyugati homlokzatához. 70 cm széles falai átlagban 110 m magasan maradtak meg. A külső sarkokon kemény mészkőből faragott, szépen megmunkált kvádereket építettek be. Falazata a templomnál silányabb kiképzést kapott. Az előcsarnok bejáratának két lábazati köve, a falszélesség méretével megegyező belépővel épen megmaradt. A belépőt 12 db téglalapformájú keménymészkó darabból alakították ki. A bejárat két lábazatának profilja plasztikusan legömbölyített párnatag-horony-kis párnatag tagolású. A lábazat külső-belső síkja egyenesen levágott. Ebben hasonlít a templom nyugati és északi bejáratának kiképzéséhez, ahol szintén nem alkalmaztak kívül profilos kiképzést. (40. kép) A bejárat két lábazata közötti távolság 267 cm; e méret nem feltételez zárt ajtónyílást. A bejárathoz tartozó, formájára utaló követ nem találtuk meg. Az előcsarnokot alul barna, laza réteg fedte, amelyből XV-XV1. századi leletanyag származott. Efelett húzódott az előcsarnok téglaboltozatának maradványa (téglaméret: 30x16x7 cm), majd a nyugati homlokzat, és az előcsarnok törmeléke. Több amorf márványdarab is előjött a törmelékből, amelyek arra utalnak, hogy építészeti díszítórészletet a helyszínen is faragtak. Az előcsarnok román kori nyílásrendszerére utaló faragott kő nem került eló. Későgótikus ablakkeret-követ ellenben ismerünk; ez az előcsarnok XV. század végi átalakítására utal. A tető magasságára még következtetni sem tudunk mert a nyugati homlokzat külső kvaderfelületének lefejtésekor az erre vonatkozó utalásokat megszűntették. A törmelékben itt is több színes mázas- és mázatlan tetőcserepet találtunk. Ezek a templommal egyidejű lefedésekre utalnak. Az előcsarnok korának, építési idejének meghatározását a fentmaradt részletek mellett, a kolostor keleti szárnyának feltárása segítette elő. (69. kép) Előcsarnokok építése a magyar román kori építészetben nem gyakori. A történeti Magyarország területén fekvő kisbényi premontrei templom nyugati homlokzatához csatlakozik a hajó szélességével megegyező, tágas előcsarnok amely eredetileg nyitott volt. 141 Olaszországban Emilia területén fekvő, - igen korai, (1000 körüli) - Pomposa-i, Santa Maria templom előcsarnoka a hajó szélességével megegyező méretben épült fel. Elől háromíves, nyitott bejárata nyílt, oldalain egy-egy körablakot képeztek ki. A notaroscoi, Santa Maira di Propessano (1285) szintén előcsarnokos. 142 A XIII. századi román kori kolostor A XII-XIII. századi román kori kolostorok teljes alaprajzi rendszerének megállapítása sok gondot okozott. A két feltárt templomon alapvető átalakítási munkálatok nem folytak, de a kolostoron jelentós átépítéseket végeztek amelyek során épületeket szűntettek meg és új épületszárnyat emeltek. E munka a XII. század elejétől a XVI. század elejéig több ütemben folyt. A bazilikális rendszerben épült XIII. század eleji templom építésekor bizonyos, hogy
