Mezősiné Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság (Művészettörténet - műemlékvédelem 5. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Az apátság régészeti feltárásának ismertetése - A XIII. század eleji apátsági templom

A déli kapu érdekes részlete az egyik falszögletet díszítő szövetmintás motívum. A königslutteri kerengő egyik oszlopát díszíti ez a minta (1150).

80 A déli kapu külső keretívének párhuzamaként említhetjük az ercsi apáságból származó keretkövet.

81 A kapu értékes szobrászati dísze az oroszlán figura. Plasztikai megmunkálása alapján látható, hogy magasan helyezkedett el, egyik oldala beépült a templomfalba; itt durva fuga látható. Az állat teste a templomfallal párhuzamosan helyezkedett el, elülső oldalán palmettadíszt faragtak. Az olasz építészetben terjedt el a kapuoroszlán alkalmazása több változatban.

82 Karcsán, a kapu feletti ív kiugró gyámkövén kétoldalt oroszlánfigura ül. A konzolokon ülő oroszlán típusa Toscanában, Luccaban terjedt el. (Lucca, dorn St Michèle 1143), Barga (St. Cristofono), Pistoiaban a két oroszlán a kapu feletti ív gyámkövén ül, az épülettel párhuzamosan elhelyezve.

83 Ez a ritkább; a konzolokon álló oroszlánok általában az épületre merőleges helyzetben kaptak helyet. A kaput gazdagították a szögletekbe kombinált álló figurák. Ezek tulajdonképpen nem oszlopszobrok, hanem a pillérek szögletét lazítják fel. A két indakeretben álló figura a laza redőkben vállára omló köpenyt fogja össze a mellén. Alul a tunika lezárása a köpeny fodraival egyező. Feje, mellrésze erősen letöredezett. A figura közelebb áll reliefhez, mint az önálló szoboralkotáshoz. A másik figura az előbbitől eltérően, kihajló akantuszon áll, ám mozdulata ugyanaz; mellén fogja össze köpenyét. A ruharedőzetet sűrű vonalazott, párhuzamosan lefutó kanelurák érzékeltetik. A kapu szobrászati részletein több kőfaragó együttes munkája figyelhető meg. A külső nyugati homlokzat A nyugati homlokzat előtt a törmelék hasonló magasságban húzódott, mint a déli oldalon. Ezen a területen viszont csak a templomfalak mentén mutatkozott végig beásás. A törmelékdomb, az idők folyamán felgyűlt, lehullott épületmaradványok természetes pusztulását mutatta (26/a árok). A nyugati homlokzat elé a templom építése után előcsarnokot építettek. A járószintet a bejárat, nagyméretű, szépen megmunkált keménymészkő kvaderekből kialakított küszöbköve jelezte (+ 34 cm). A templom kutatása itt összefüggött az előcsarnok feltárásával (39. kép). A törmelékdomb átvágásával kapott metszetről leolvashattuk az előcsarnok feltöltődésé nek rétegeit. A rátelepedett erdei talaj alatt laza, köves feltöltésben a falak omladékát, az alatt pedig az előcsarnok behullott téglaboltozatának maradványait találtuk meg. (téglaméret: 30x16x7 cm). Ezalatt barna laza felöltés húzódott XIV. századi cserepekkel (31. tábla, 8) (28. tábla, 8). A barna talaj alatt a román kori talajszintet értük el. E szinten egy márványlap feküdt. Az árokban alul XIII. századi fazék töredéket találtunk. A törmelékes laza talaj gazdag faragottkóanyagot tartalmazott, amely zömében a templom nyugati homlokzatának behullott építészeti kiképzéséhez, díszítéséhez tartozott. A felöltésben színes mázas tetőcserepek nagy számban kerültek elő. A nyugati homlokzat falazata 7-8 m magasan maradt meg. Középen szabálytalan alakú nyílás mutatkozott; itt helyezkedett el a templom főhajójába nyíló bejárat. Az ettől északra eső falfelületen, a teljes lábazat magasságáig épen megmaradt a külső kvaderburkolat. A lábazat a falsíkból 20 cm szélesen kiemelkedik Felül hornyoltán zárták le. A felmenő nyugati fal 130 cm széles. A bejárattól délre eső kvaderburkolat a lábazati részen erősen hiányos. A lábazattól felfelé a falfelületet mind a két oldalon megfosztották a kvaderburkolattól (40-41. kép). A kutatást megelőző szakirodalomban a templom kapuiról tudtunk a legkevesebbet. A körben futó magas törmelék betömte a nyílásokat, elfedte a küszöbszinteket. A nyu-