Mezősiné Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság (Művészettörténet - műemlékvédelem 5. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Az apátság régészeti feltárásának ismertetése - Egyenes szentélyzáródású templom

XV. század végén. Erre utal, hogy a keleti falon kialakított másodlagos kijárat küszöbszintje magasan helyezkedik el (+ 92 cm). A szentély délkeleti szögletében egy vakolt nyílás, - egy XV. század végi víznyelő - került elő. A hajó betöltésében figyeltünk meg vörös festésű vakolatmaradványokat. Ezek menynyisége nem teszi lehetővé, hogy a díszítés rendszerét rekonstruálhassuk. A templom északkeleti belső szögletéhez kis építmény épült, amelynek déli fala téglából (29x14x6 cm), keleti fala kőből készült. A helyiségbe délről nyílt a bejárat; ennek küszöbe is megmaradt. A hevenyészetten épített toldaléképítmény nyilván a késői kolostor építési periódusához köthető, gazdasági célokat szolgált (18. kép) A templom korai keletkezésére utalnak a templombelsőben, és a környező területen előkerült XII-XIII. századi kerámia leletek. (20. tábla, 2-5; 21. tábla, 5.) A templom északi falánál előkerült durva falú XII. századi hullámvonalas kerámia talán a legkorábbi leletek közé tartozik (21. tábla, 5). Római kori, vagy korábbi középkori falmaradványok 6. rajz A XIII. századi templom észak-déli és kelet-nyugat irányú metszete.