Mezősiné Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság (Művészettörténet - műemlékvédelem 5. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Az apátság régészeti feltárásának ismertetése - Egyenes szentélyzáródású templom
Az apátság régészeti feltárásának ismertetése Egyenes szentélyzáródású templom A dombtető kiemelkedő pontján, szárazárokkal körülvett területen 96x86 m-es körzetben helyezkednek el az apátság épületei. Az árok északi szakaszától 5,5 m-re emelkedett egy kőtemplom. Észak felé korai földesúri udvarhely épületeinek maradványait feltételezzük. A meglévő épületektől délre eső terület adott lehetőséget arra, hogy az egyházi épületek fokozatosan egymást követően fölépüljenek. (3. rajz, lásd külön mellékletben!) A kőtemplomból a kutatás előtt egyetlen részlet sem emelkedett a felszín fölé. Néhány kutatóárokkal átvizsgáltuk a területet (24., 29., 30. árok), amelyekkel a templom alaprajzát meghatároztuk, és azután a szint feletti törmeléket szelvényekkel eltávolítottuk. A román kori talajszint alatt több szondázó kutatást végeztünk (31. ,34., 47., 37., 36., 2.7, 35., 39. árok). (4. rajz, lásd külön mellékletben!) (5. rajz) A templom téglány alaprajzú hajóból, és a hozzá csatlakozó négyszögletes szentélyből állott. 50 Ebben az építési formájában, tér- és tömegkialakításában az egyszerű hosszhajós falusi templomok típusához hasonlított. Falazatának anyaga kemény mészkő, habarcsanyaga az Árpád-korra jellemzően, erősen meszes. A falazási módjára jellemző, hogy a külső falfelületeken nagyméretű, durva köveket alkalmaztak. A falak 90 cm szélesek. A templom déli falazatában látható egy másodlagosan beépített római sírkő töredéke. A beomlott törmelékben több római tetőfedő cserepet is találtunk, nyilván ezeket is másodlagos beépítésben alkalmazták. A templom alapfalai sárga, kavicsos talajra épültek. Az alapozás szélessége 85-100 cm között mozog - nyilván a terep egyenetlenségeitől függően, vagy a kitűzés pontatlansága miatt. Az alapozás a fal külső síkjához képest 10-30 cm közötti értékben visszaugrik. (14. kép) Az alap kisméretű kövekből készült, a felmenő fal 26 cm magas 6 cm kiugrású lábazatról indul. Belül is kapott a falazat kis lábazati kiképzést. A templom nagy része, - különösen a nyugati és északi fala - erősen leromlott állapotban maradt meg. A szentély déli és keleti, és a főhajó déli falazata magassabban áll. A XV. század végén ezeket a falakat a gótikus építkezés idején felhasználták. A szentély keleti falán kijáratot alakítottak ki. A templomba a bejárat délről nyílott; erre csak utalást kapunk a déli templomhajó falazatán. A szentély déli falán egy ablaknyílás nyugati kávájának alsó indítása maradt meg téglából, gótikus átépítés nyomaival. A hajó keleti falán, a téglakápolna építésekor, a XII. század második felében 140 cm szélességű bejáratot nyitottak. Ezt a XV. századi építkezések idején befalazták, de az egy kőből kifaragott küszöb a befalazásban megmaradt. A bejárat káváján kétrétegű vakolatot figyelhettünk meg. (15. kép) A templom egyszerű alaprajza, egyszerű belső térkialakítást feltételez. A hajó felső lezárása síkmennyezetes lehetett, - a hajótól egy lépcsőfokkal elválasztott - szentélyt dongaboltozat fedhette. A hajó és szentély falsarok-csatlakozását egyenes homlokfallal és kétoldalt visszafalazott sarokkal, szöglettel képezték ki. (16. kép) Ez az egyedüli részlet, amely díszesebb kialakítást kapott. Az északi oldalon nem maradt meg. A templomhajó belsejét szabálytalan kövekből kialakított kőpadozat fedte, amelyet
