Mezősiné Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság (Művészettörténet - műemlékvédelem 5. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Jegyzetek
József is. A múlt szazadban tehát már tornyoknak a helyszínen semmi látható nyoma nem volt. Henszlmann Imre a szokásos homlokzati toronypár elhagyását kétségbevonta. Révhelyi Elemér az általa talált adat alapján, - mely kétségtelenül két tornyot említ - homlokzati toronypárt és négyezeti tornyot tételez fel. Utal arra, hogy gyengébbek a nyugati oldalon a falak, így szerinte a bizánci és szíriai alacsonyabb tornyú homlokzatok megoldásához hasonlít. Marosi Ernő elfogadja azt a nézetünket, hogy a tornyok elől a keresztházon voltak, a mellékhajók felett két torony helyezkedett el a véleménye szerint. Sedlmayr János: írásbeli hozzászólás Marosi Ernő a „A gótika kezdetei Magyarországon, című kandidátusi disszertációjához. Felveti, annak lehetőségét is, hogy torony nélkül is el lehet képzelni, ha főhajóval egyező magasságú keresztház emelkedett, amely az alcsonyabb mellékhajók és szentélyfej tömegéből kiemelkedett, és toronyszerűén hatott. A XVIII. századi feljegyzést nem tartja perdöntőnek, a romként álló keresztház a bontók számára a tornyok képzetét jelentette. 72 A kétféle koncepció kérdését Szakáll Ernő vetette fel, és Sedlmayr János tervezővel együtt ennek igazolására többirányú vizsgálatot folytattunk - A. Kozák É., 1970, 275. - Sedlmayr J., 1970, 201. - Dercsényi Dezső a két építési koncepciót elveti. Csatlakozik Marosi Ernő felételezéséhez, mi szerint a faragott részleteket egy műhelyben dolgozó kölönböző stílusban faragók munkásságának eredményei gyanánt készültek Müv. Ért. (1979) 4. 269. - Tóth Sándor elfogadja a teljes koncepciót, sőt megjegyzi, a terv nemcsak a padlószintnél módosulhatott, hanem többször is a stílus nyugatról keletre és lentről felfelé fiatalodott. Tóth S., A gyula-fehérvári fejedelmi kapu jelentősége. Építés-Építészettudomány (1983) 394. Megjegyzem a fiatalodás keletről nyugat felé érezhető, a szentélytől nyugati homlokzat felé. 73 A régészeti megfigyelések és az előkerült leletanyag alapján a kaput kiszerkesztette Sedlmayr János tervező. 74 A déli kapuhoz irodalom: A. Kozák É., 1970, 279. - Sedlmayr J., 1970, 297 6/a kép. - Marosi E., 1984, 127-129, 298, 307. - Révhelyi E., 1957, 33, 47. kép. - Tóth S., 1983, 398. 75 Gerevich T, 1938, 165, CXLV. tábla. - Marosi E., 1984, VIII-IX. tábla, 205-206, 207-212.kép. 76 Entz G., A kalocsai székesegyház faragványai. Bulletin de Muse Hogrois de Beaux Arts 28(1966) 137, 8. kép. - Gerevich T., 1938, 154. - Marosi E., 1984, 250. kép, 122. 77 Csemegi J., Románkori kapuzatok karéj díszű ívmezői Magyarországon. Antiquitas Hungáriáé 1 (1947) 105. 78 Tóth S., 1983, 392, 1-3. kép. - Marosi E., 1984, XVIII. t. 79 Marosi E., A románkor művézsete. Bp, 1972. 158. kép 80 Marosi E., 1972, 159. kép. 81 Entz G., Az ercsi bencés monostor. MÉ XIV (1965) 241-46. 82 Balogh ]., Adatok az olasz román kori szobrászat magyarországi hatásához. AÉ 46 (1932-33) 100-115. 83 Decker, H., Italia Romanica. Wien-München, 1958, 47. kép 53, 64. kép. 84 A nyugati kapuhoz irodalom: A Kozák É., 1970, 279. 11. kép. - Sedlymayr J., 1970. 6/b kép. - Tóth S., 1983, 398, 21. jegyzet. - Marosi E., 1984., 127-129, 295-297, 303. A kapu helyreállítási terveit a tervező 1983-ban átdolgozta. Tóth Sándor észrevételei a nyugati kapuval kapcsolatban helytállóak 85 Decker, H., 1958, 260. kép. 86 Foesca, P., Storia deU'arte italiana. I. Torino, 1927, 521, 654. 87 Gerevich T., 1938, CLXXXIX. t. - Marosi E., 1984, 9, 140-44. 88 Gerevich T., 1938, LXX. kép. 89 Levárdy F., A literi kapuzat. Műemlékvédelem, 1970, 273. 359. kép. 90 Hamann, K., Die Abteikirche von St. Gilles und ihre künstlerische Nachfolge. I-III. Berlin, 1955, 93. tálba 5. 91 Levárdy F., 1973, 281. A szerző utal a literi kapu vértesszentkereszti összefüggéseire. 92 Trogmayr O., 1977, 99. - Marosi E., 1984, 134-135, 28, 291. kép. Az előkerült anyagot először közli le és értékeli. 93 Dercsényi D., Magyarországi művészet története. Bp, 1970, 55, 93, 71. kép. - Marosi E., 1984, 128-129, 305. kép. A kalocsai fejanalógiáját a Champagne-i emlékcsoport 1160 körüli anyagában véli megtalálni. 94 Ousel, R., Florision de la sculpture Romane. 1973, 172. kép, 406. 95 Gerevich T, 1938, 67. tábla. 96 Hamann, R., 1955, 135. tábla, 200. 97 Baum, }., Romanische Baukunst in Frakreich. Stuttgart, 1928, 11. 51. tábla, 248. tábla. 98 Aufleger, O., Mittelalterliche Bauten Regensburgs. II. München, 1896. 2. tábla.
