Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Bodnár Katalin – Juan Cabello – Simon Zoltán: A zagyvafői vár kutatása

godott. Azonban a leégett födémen húzódó vastag, lejárt felületű agyagréteg, va­lamint a felette lévő omlásból előkerült leletanyag minden kétséget kizáróan a helyiség felújítását és további használatát bizonyítja. 49 Az osztófal és a ciszterna közötti hosszú, a vár udvarát jelentő szakaszon csupán a jelenlegi felszín közelé­ben húzódó szikla, valamint a felette lévő omlásréteg volt megfigyelhető - épített objektumot ezen a részen nem találtunk. A ciszterna mögött egy 55 cm széles, észak-déli irányú, törtköves falat tártunk fel, amelynek nyugati oldalához egy má­sik - az előzővel megegyező irányú, de már a magasabban lévő sziklafelszínre épí­tett -, 240 cm széles, törtköves falazat habarcsba ágyazott első sorának maradvá­nyai csatlakoztak. 50 Ettől a faltól pontosan öt méterre, jellegében a fentivel meg­egyező, szintén észak-déli irányú, széles falazat töredékei kerültek elő. E három falat és a közöttük lévő területet vékony, egységes és összefüggő omlásréteg borí­totta. 51 Elérve árkunkkal a plató nyugati szélét azt tapasztaltuk, hogy a várfalnak ezen szakaszát a jelenlegi felszíntől jóval mélyebben, a meredek sziklafelszínre alapozták. Felmenő falazatából nem maradt ránk semmi, így annak szélességére csupán a sziklafelszínen mutatkozó habarcslenyomatok alapján tudtunk következ­tetni. 52 A várfal és a széles fal közötti keskeny és meredek területet az utóbbi ala­pozásának szintjéig építési törmelékkel kevert agyaggal töltötték fel. Számunkra úgy tűnik, hogy ez a feltöltés a két fal közötti mélyedést volt hivatva kiegyenlíteni. (8. kép) Az I. számú szelvényt a vár északkeleti sarkában jelöltük ki, amellyel a keleti várfal előtti helyiségnek a 2. árok, valamint az osztófal határolta részét tártuk fel. A 2. számú árokban tapasztalt jelenségeket - a sziklafelszínen húzó­dó, vékony járószintet, az elégett és lezuhant födémet, továbbá a felette elhe­lyezkedő, agyagos és lejárt planírozást - a szelvény teljes felületén megtaláltuk. A helyiség északnyugati sarkában (az osztófal és az északi várfal csatlakozásá­nál) egy félköríves lezárású, vörösre átégett kályhaalapozás maradványát bon­tottuk ki, amelyet egykoron az agyagos planírozásra helyeztek. A környékén heverő sárgás fehér anyagú, tál- és háromszög alakú kályhaszemek feltehetően 7, kép A lakószárny keleti ajtónyílása (a 2. árok keleti fele); Juan Cabello felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom