Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Mezősiné Kozák Éva: A kővágóörsi evangélikus templom
A hajó felülete jobb lehetőséget adott a járószintek meghatározására. A cementpadló alatt előtűnt az 1861-ből származó kőburkolat. Lejjebb egy erősen meszes réteg és a déli falon a középkori vakolat alja adott támpontot a középkori szint meghatározására. A feltárás során megtaláltuk a visszabontott nyugati hajófal alapfalát. A szögletben az átsimuló középkori vakolat maradványait is megfigyelhettük. A zárófalra ráépítették a 19. századi torony belső északkeleti- illetve délkeleti szögleteit. A múlt századi téglakarzat tartópillérei alatt a déli- illetve északi oldalon, a hajó nyugati zárófalával párhuzamosan egy-egy 250x110, illetve 220x110 cm széles alapfalat találtunk. A falak helyét mélyen a sziklából vésték ki. A falak a temlommal egyidőben épültek, ezt jelzik az. egyező falszélességek és a hajó falára átsimuló vakolatrétegek. Megállapíthatjuk, hog)' ez a régi középkori karzat maradványa, amely valószínűleg egv ívvel nyílt a hajó irányába. Az északi homlokzat mellett egy habarcsfelület jelzi a feljárat indítását, a homlokzaton pedig feltártuk a felvezető lépcsőzd habarcsfelületen megmaradt lenyomatát. A funkciója az 1776-ban épült fa karzat építésével szűnt meg. Ekkor szükségessé vált új feljárat kialakítása is. Az írásos feljegyzések, a régi térképek, a feltárás eredményei azt mutatják, hogy a nyugati'homlokzat közepén a középkorban torony emelkedett. A 19. századi toron}' belsejében, a sziklából kivésve, kőfalakkal kiépítve egy kriptát tártunk fel. Az alaprajzra rávetítve egyértelműen bizonyítja, hogy az egykori torony belsejében alakították ki. 14 A kriptát nyugati irányból erős bolygatás érte, és sajnos a temetkezésből csak néhány csontmaradvány maradt meg. Az itt talált koporsószeg arra utal, hog)' a halottat koporsóban temették el. Találtunk a betöltött törmelékben színes festett vakolatot, bécsi fazékperemet, 15. századi edénytöredéket. A legértékesebb leletek egy pietászobor töredékei, melynek mindössze csak 15%-a maradt meg. A fejek hiányoznak, de a meglévő töredékek stílusjegyei alapján a készítési idejét a 14. század második felére helyezhetjük. A sírhely datálása bizonytalan, de minden bizonnyal a templom kegyura számára készült. Az 1773-ban íródott jegyzőkönyv egyik meghallgatott tanúja két oltárt említ a templomban. A szentélyben lévő főoltár elpusztult. A másik oltár alapfalait megtaláltuk a hajó délkeleti szögletében. Ez 150x120 cm nagyságú, és fehér homokkőből készült. Ugyanekkor a hajó északkeleti szögletében egy szószék alapfalai váltak ismertté. Ezt a hajónál később építették. Feljáratának lenyomatát az északi homlokzaton megtaláltuk. Az építmény mellett 14. századi edény töredékei kerültek elő. A szószék és a mellékoltár lebontására is az 1755-ben folyó tatarozási munkálatok idején került sor. Az 1773-ban íródott jegyzőkönyvben az idős tanuk azt vallották, bog}' a templom belső falain, a szentéhben is, a déli oldalon, ahol az evangélikusok karzata állt, falképeket láttak, szentek képeit, és az utóbbi liehen Boldogasszony képét. Héblv Mátyás kőműves mester tanúsította, hogy a szentélyt ő meszelte fehérre, és a vakolat megveregetésekor festett rétegeket talált. Vörös és zöld keretíveket lá. tott, és a palástban a Boldogasszony képét. A falfelületek feltárásán dolgozó restaurátorok még találtak a déli belső falon középkori falképeket. 3 Egymás felett két színes, középkori, festett vakolatfelület helyezkedett el. Az alsó rétegen égésnyomokat lehetett megfigyelni. A felső festett felület feltárt falképcinek ábárzolásai: Keresztiévé tel, felszentelési kereszt, serleget tartó nő. A serleg kialakítása formailag Nagy Lajos kori. Az. alsó kifestés a templom építését követően készült, a felette lévő a 14. század végén készülhetett. Az 1743-ból származó térképen lőréses kerítőfal látható félköríves nyílású, fedett kapuépítménnyel. A régészeti kutatások megállapították, hogy a kapuépítményből nem maradt meg semmi. Viszont a templomot övező, újkori kerítőfal