Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Déry Attila: A kiegyezés korának építészeti programadója: Ney Béla

rozó szerepet játszott. Részben neki köszönhető a céhes korszakot temető, korlátlan iparszabadságról alkotott. 1872. évi VIII. te, valamint az építőmesteri tervezési jogot biztosító 1884. évi „ipartörvény" - az évi XVII. tc. - megfogalmazása. Fiatalkori munkái

14 alapján feltételezhetjük, hogy a reneszánsz formavilágához hű, középszerű építész vált volna belőle.

10 Művészetfilozófiai felkészédtsége és minőségérzéke, konzervatív ízlésével és tárgyilagosságával karöltve a 19. század második felének legfontosabb építészeti kritikusává emelték. Tapasztalataiból következően a tervező szemszögéből foglalkozott az építészet kérdéseivel. Ezért állhatott hozzá közel - a művészet gyakorlati problémái felé forduló Kugler tanítványánakbarátjának, Lübkének

16 felfogása és Jacob Burckhardt

17 (1818-1897) organikus stílusfogalma és (barokk) szubjektivizmus-ellenessége. Téü tudott lépni iskolázottságán: horizontja Lechner Ödön művészetének elismeréséig terjedt. Nem vált teoretikus művészettörténésszé, mert nem az építészet fejlődését összefoglaló rendszer alkotására, hanem a kortárs tervezők számára használható tanulságok feltárására törekedett. Ney 1868-ban Lessingre

18 hivatkozva tett kédönbséget képző és beszélő művészetek között. Gondolatai - elsősorban az antik építészet idealizálása és a változatosság (Henszlmannál a „mozgás") igénye - Henszlmann „Párhuzamának" fejtegetéseihez igazodtak. Henszlmann koncepcióján túlmenően „nehézségi és mennyiségtani törvények megtestesítésének" programját tekinti kora építészei feladatának. Úgy' vélte „nem tárgyat, nemlétező idomot kell eszményítenünk, hanem eszmét megtestesítenünk". Ez már az eklektika szemléletváltása: a görög „eredetit" a maga formáiban idealizáló Henszlmannál szemben, Ney, Lessingnek a görögök példájának követésére - és nem formáik utánzására - buzdító nézeteivel azonosult. Lübkére hagyatkozva fogalmazta meg éigy az építészet feladatát, hogy „szervetlen anyagból állít elő szerves egészet". Igényelte az anyag, szerkezet és az erőjáték összhangját is, és ha még a tervezett épület „e mellett, műtanilag is helyesen szerkesztve, rendeltetését is kifogástalanul betölteni képes, akkor ez építmény az lesz, a mi minden építész-művész eszményeként él gondolatában: építészeti műdarab". Szomorúan mutatott rá, hog)' „az építészet terén még műkedvelő közönségeink sincs". Közhelyként állapította meg, hogy „széppé a művet az teszi, hogy alakja, idoma biztosítja érzékeinket állékonyságáról'. Igényelte a konzolok, szemöldökpárkányok statikai szerepének formai kifejeződését is.

19 1871-ben hangsúlyozta, hogy az „építészet ép annyira technikai tudomány, mint amennyire par excellence művészet". Ebből kifolyólag egyrészt a szerkezeti és gyakorlati képzés fontosságára mutatott rá, másrészt a stílusfejlődés szerkezetközpontiiságára hívta fel a figyelmet: „...lehet-e tagadni, hogy a hídépítész a legegyszerűbb fahíd szerkesztésénél, a vasútépítész a legmindennapibb áteresz elrendezése- s megépítésénél oly alakot, oly külső megjelenési idomot keres (s legtöbb esetben talál), amely a dolog lényegének, s az anyag természetének, melyből műtárgya készül, megfelelő? Ez a styl." E megfogalmazás Sempert idézi.

20 Ney hozzáteszi: „magyar építészeti styl nem létezik". Ahhoz, hog)' építészeti stílus kialakuljon, művészeti oldalról, „a dolog stylje" felől, „az anyag stylje, az egyed stylje és a népszellem" szükséges, amelyekhez építési oldalról a „célszerűség" követelménye járul. „Ezek alapján ...önálló építészeti stylt csak önálló, a többiektől különböző népszellem és különleges, jellemzetes életigények hozhatnak létre." Ney szerint Magyarországon önálló építészeti stílus kifejlődésének, történelmi okokból és a vaséit és a távíró okozta információáramlás miatt nincs lehetősége. „Műveltségünk, iparunk, művészetünk, sőt legnagyobbrészt élet-szokásaink is kölcsönvettek..." - állapítja meg. Nem tagadja új építészet stílus kialakulásának lehetőségét viszont általában - ám immár „világ styl" keretei között. A „nemzeti szellemben