Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Merényi Ferenc: Három olasz főváros: Torino, Firenze, Róma-1861, 1865, 1871
megét tekintve az Angyalvár-rA konkuráló - ha ugyan konkuráló - Igazságügyi Palota (1888-1010). Az akkori és az azóta is „Feszítsd meg!"-et kiáltó véleményekkel szemben - az idézettek szellemében — legyen szabad megjegyezni, hogy végül is az alkotmányos királyság jogállamiságát reprezentáló épületről van szó, melynek — igenis - helye van a Tevere-parton. A valóban jelentős léptékű középület s a mögötte keletkezett levegős-tágas tér, a Piazza Cavaur egyben urbaniszükai csuklópont az Angyalvár — San Pietro tengely és az új Prati városrész között. (15. kép) A 19. század utolsó éveinek egyik legsikeresebb és legtermékenyebb építésze volt a már említett Gaetano Koch ( 1849-1910).A Piazza Esedra félkör elrendezésű épületekkel előnyösen kialakított épületein kívül az ő műve - egyebek közt - a Piazza Vittorio Emanuele két hosszanti oldalának árkádos, monumentális épületegyüttese (bef. 1882) és a Nemzeti Bank mértéktartóan ízléses, neoreneszánsz székháza a Via Nazionale-n (1886-1892). A római historizmus építészetének talán legmeghatározóbb egyénisége volt Pio Piacentini (1846-1928), akinek munkássága már átível az első világháborút követő, a római építészetben is új szakaszt hozó korszakba. Sokat épített: két legjelentősebb műve a Via Nazionale-l nagy kiálltási csarnok (1880-82) és az Igazságügyi Minisztérium székháza a Via Arenulán (bef. 1920). Személyénekés munkásságának jelentőségét növeli, hogy a klasszikus és reneszánsz építészet formakincsét az ő műtermében sajátította el fia, Marcello (1881-1960). Ez. utóbbi majd a két világháború közti hivatalos építészet egy időben - az építészet területén - éigyszédván teljhatalmú, a második világháborút követően erősen bírált s csak a legutóbbi időkben úgy, ahogy - rehabilitált-' 1 vezéralakja lesz. Az ő munkásságának bemutatása azon túlmenően, hogy jelentőségénél fogva önálléj tanulmányt érdemelne - meghaladja e dolgozat maga-szabta időhatárainak kereteit. Az olasz építészet a századfordulótól kezdődően több-kevesebb eredménnyel magáévá tette a kor újító törekvéseit. A szecessziót itt előszeretettel illetik a stile liberty vagy jloreale elnevezéssel. Kiemelkedő személyiségei azonban túlnyomórészt csak országos viszonylatban jelentősek, alkotásaik lényegében nem gazdagították új eredményekkel az egyetemes építészet történetét. Természetesen mint minden más sommás ítéletnél, ez alól a megállapítás alól is vannak kivételek, ezek azonban többnyire nem az általunk tárgyalt három városban találhatók. 27 Az olasz szecessziós építészet alakulása mindazonáltal nem érdektelen és nem tanulság nélkül való, de ez már a legéij abb kori olasz építészet történetének a historizmus utolsó szakaszával párhuzamosan élő, önálló, külön taglalást érdemlő fejezete. JEGYZETEK 1. Lásd bővebben: Kis és Fueter. 2. A mai Via Roma. 3. Ma is via Po. 4. Ma is Piazza San Carlo. 5. Sándor 156-158. 6. West 201 skk. 7. De Fusco 175. Lásd bővebben Del Bufalo. 8. Lásd: Aslengo. 9. Vö.: Merényi 21 6. 10. Astengo no. 11. Lás bővebben: Jodice 228-241. 12. Kis 98-tól folyt, 13. De Fusco 180. 14. Vö.: Pogány 2, 262-265.
