Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Gál Éva: 18. századi tanúvallomások Buda határáról

nyal, Nyilas Ferenczel, Kovács Jánosai és Háncsa Mártonnyal egy alkalmatossággal három ekével szántották dinnye alá".

20 Nincs itt most hely további tanúvallomások idézésére, amelyek egyebek közt az erdők egykori kiterjedésére, illetve a 18. századi erdőírtásokra, vagy a korabeli szekér- és gyalogutak vonalvezetésére, a fafajiakra, s a valamikor itt élt emberek mindennapi életének sok más apró tenyéré utalnak. Annyi azonban talán a fentiekből is kiderül, hogy a határperek iratai és a hozzájuk készült térképek olyan sajátos, sok esetben csakis itt megtalálható adatokat tartalmazó történeti források, amelyek kiválóan felhasználhatók sokfajta történelmi vizsgálódáshoz. A tanúkihallgatási jegyzőkönyvek külön értéke, hogy nagy részük magyar nyelvű - egy olyan korban, amikor a hivatalos iratok szinte kizárólag latin vagy német nyelven készültek. A tanúvallomásokat persze az eljáró vármegyei tisztviselők írták le, nyilván átfogalmazva (a német tanúk esetében le is fordítva) a szöveget, de egyrészt ők is az akkori élő magyar nyelvet beszélték, másrészt a közrendű tanúktól bizonyosan átvettek számos fordulatot, eredeti megfogalmazást. így azután e források nyelvezete némileg érzékelteti, milyen volt a nyelvújítás előtti ízes magyar nyelv. JEGYZETEK 1. L. erről T. Mérey Klára: A XVIII. századi határperek néprajzi és történeti forrásértéke. Ethnographia LXXVIII (1967) 533-546. Buda és Pest 17-18. századi határpereinek iratait számos szerző (Gárdonyi Albert, Garády Sándor, Belitzky János, Bácskai Vera, Nagy Lajos) hasznosította forrásként várostörténeti tanulmányokban. 2. PmL, IV. 1-j, 1697 - 2 3. Az. iratok összegyűjtve, zömmel 18. századi másolatban, megtalálhatók az. Országos Levéltárban, E 164, 102. tétel jelzet alatt. A térképek jelzetei: S 11 No. 538: 1, 2 (Ruttkay Mihály, 1763); uo. No. 235 (Coroni Sámuel, 1768); BFL, Térképtár, XV. 208/47 (Jäger J. LL, 1760-as évek). 4. PmL, IV. 1-j, 1697 - 2.; Az idézetekben a dőlt betűs kiemelések mindig a tanulmány szerzőjétől származnak. 5. OL, E 164, 102. tétel, Productum H. 6. Uo. Productum M. 7. Uo. Productum E. 8. Uo. Productum H. Eredetileg tehát nem a mai Pozsonyi-hegyet hívták Presburgerbergnek, hanem a „legmagasabb hegyet", azaz a mai János-hegyet. Ennek régi neve talán az iszalag növénynévre vezethető vissza. 9. OL, E 164, 102. tétel, Productum A et No.l. 10. Uo. Productum G et No. 7. 11. Uo. Productum G, A et No. L, G et No.7., S 11, No. 538:5. 12. Uo. A et No. 1. 13. L. Budapest műemékei IL Irta Horler Miklós et al. (Magyarország Műemléki Topográfiája VI.) Bp. 1962. 188. 14. OL, O 4, No. 2263. 15. Uo. No. 237. 16. Wien, H KA, Camerale Ungarn, rote F. 799. 29. Juni 1746. fol. 927. 17. A Buda és Nagykovácsi közti határvita iratai: OL, 0 4, No. 235, 237. (1763). 18. OL, E 148, 1853/22. 19. OL, E 164, 102. tétel, A et No. 1. 20. Wien, H KA, Camerale Ungarn, rote F. 799, 29. Juni 1746. fol. 930.