Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Gál Éva: 18. századi tanúvallomások Buda határáról
A Buda és Kovácsi közti határperek irataiban is számos helynév, köztük néhány régebbi is, szerepel. Beszéltek a tanúk a Klein Lindenbergröl (Kis-Hárs-hegy), a Kovácsiról Budára vivő út mentén elterülő grosse Stadtwiese nevű rétről, azaz a mai hűvösvölgyi nagyrétről, a kisrétről, továbbá egy sziklás hegyről, amelyet tanúságtevő öreg magyar jobbágyok Vaskapu-nak neveztek; ez talán azonos volt a német tanúk által emlegetett Steinriegl-\el. A magyarok a fentemlített utat vaskapui útnak, a németek Hohlwegnek, azaz mélyútnak mondták. Emlegették a tanúk a határjelnek tartott Schwarzbergl nevű sziklás magaslatot, valamint a budakesziek Schwarzwald nevű erdejébe vezető utat (valószínűleg ezek a nevek élnek tovább a mai Feketefej, Fekete-hegyek elnevezésekben). A Buda-Kovácsi-Budakeszi hármashatárnál több tanú egy Ezertoó nevű, esővíz által éltetett vízfolyásról (fluvius pluvialis) beszélt, ahol egy ciszterna vagy kút is volt (lehet, hogy ez a vízfolyás azonos a Kis-Ordög-árokkal). Egy Budán nevelkedett, 1763-ban 76 esztendős tanú szerint a budaiak annak idején szabadon használhatták az erdőt, egészen „ad fossam Eremi vulgo Einsiedler Lücken", vagyis a remete barlangjáig; ezt többször említették Hidegkút határjárásaiban: 1735-ben éigy beszéltek róla, mint ahol újabban telepedett meg egy remete. 17 1775-ben egy budai (azelőtt hidegkúti) lakos azt vallotta, hog)' jól ismerte „a sziklás lukján" lakó remetét, aki „Hidegkútra járt isteni szolgálatra". Egy másik budai szerint, aki korábban bíró is volt Hidegkúton, a remete mintegy 25 évvel korábban, azaz 1750 körül élt a mai Máriaremete barlangjában. 18 Hidegkút és Buda határa északon a Hármashatár-hegyen (a Buda-Obuda-Hidegkút hármashatárnál) indult. A tanéik egy része a Hármashatár-hegyről csak mint „legmagasabb, sziklás hegyről" beszélt, de egyes határjárásokban Nagygercse-hegynek nevezték. A határvonal innen további, de alacsonyabb sziklás hegyeken előbb kelet, majd délnyugat felé a Neustiftberg (Ujlaki-hegy) csúcsán át, továbbra is délre fordulva érte el a Vadaskert romos kőfalát, majd ennek mentén a Teufelsgraben, azaz Ördögárok völgyét. A már többször említett, 1740 körüli határjárás az Ujlaki-hegy vagy a Vadaskert helyén a Möns Matyias Király hegy megjelölést használta. A tanúk más határjeleket is említettek. Ezek közül csak a hajdani Jezsuita kereszt (Jesuviter Kreutz) helyét tudjuk: a Hármashatár-hegyen egykor a budai, óbudai és hidegkúti határ találkozási pontját jelölte. A határperek iratai, mint erről feljebb már szó volt, a helyneveken kívül számos más - település-, gazdság- és társadalomtörténeti szempontból is hasznosítható adatot is tartalmaznak. A tanúkihallgatási jegyzőkönyvek a tanú nevének, korának és lakóhelyének rögzítése után többnyire azt is feltüntették, hogy az illető mikor és honnan költözött oda. A feljebb ismertetett dokumentumokban szereplő jóval több, mint 100 tanú adataiból kiviláglik, hogy a korról alkotott sematikus képpel ellentétben, a mobilitás meglehetősen nagy volt. Az említett határperekben meghallgatott tanúk többsége különböző időpontokban és különféle okokból elköltözött Budáról, Budakesziről, Hidegkútról, Kovácsiból, a legkiilönbözőbb, környékbeli és távolabbi helyekre. Az utóbbiak közül megemlíthető a Mosón megyei Lébény, Levél, a Fejér megyei Adony, a Pest megyei Gödöllő, Kerepes, a Bács-Kiskun megyei Hajós, Császártöltés, stb. A költözés célja sok esetben szolgálatba állás, kocsisul, pásztorul szegődés volt. Mindamellett a mobilitás megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a határperekben elsősorban éppen olyanokat hallgattak meg tanéiként, akik foglalkozásuknál fogva a leggyakrabban helyet változtató elemek közé tartoztak, a tanúk mobilitása tehát nagyobb volt, mint a jobbágyság egészének mobilitása. A jegyzőkönyvekből kiviláglik, hogy a Buda környéki falvak lakói gyakran vállaltak átmenetileg szolgálatot Budán vagy más közeli helységekben, anélkül, hogy
