Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Gál Éva: 18. századi tanúvallomások Buda határáról
nen nagyjából déli irányban haladt tovább a két helység határa, hozzávetőlegesen a mai Jánoshegyi út vonalában, illetve attól kissé keletre (ahol részben még ma is láthatók az 1888-ban felállított Budapest-Budakeszi határkövek). A tanúk egy határjelnek tartott magas, öreg hársfát és régi mészégető gödröket maguk mögött hagyva, elérték, majd keresztezték a Budakesziről a hegyen át Budára vezető gyalogutat, amelyet Sauwinkelweg-nek, azaz zugligeü útnak neveztek. Mivel az említett térképek feltüntették ezt az utat, sőt Coroni berajzolta mellé a Szent Anna-kápolnát és a „zugligeti kocsmát" („Diversorium Sau Winckel") is, az, út könnyen azonosítható: vonalvezetése nagyjából megfelel a mai kiépített Anna-réti, majd disznófői erdei sétaútnak, a Disznófő forrástól kezdve pedig a mai Szilassy, Janka és Zugligeti úmak. A hosszan elnyúló hegyhátat, amelynek egy részét ma Hármaskút-tetőnek nevezik, egy 1763-as tanúkihallgatás során budai tanúk Sauxvinkelberg néven emlegették 12 , később azonban nem találkozunk ezzel az elnevezéssel. Ezt követően a határbejárók eljutottak a már említett másik jelentősebb vitatott területhez. A budakesziek szerint az itt fekvő Rothe Lacken (Vörös mocsár vagy Tócska, Tócsa) nevű mocsaras terület, a Wolfengruben (Farkasvölgy) nyaka vagy farka és a Dreimaden nevű rét még Budakeszihez tartozott, s ennek bizonyítására tanúvallomásaikban elmondták, hogyan használták a budakesziek (kaszálással és legeltetéssel) ezeket a földeket. Ruttkay és Coroni térképéről megállapítható, hogy a Vörös mocsár a Farkasvölgy völgyfőjétől kissé keletre (nagyjából a mai Eötvös út és Kázmér út szögletében), a Drei Maden (Háromrend) kaszáló pedig a mai Konkoly Thege út mentén, a Csillagvizsgáló tájékán feküdt. A 18. század folyamán Budának Nagykovácsival és Pesthidegkúttal is hosszantartó határvitái voltak. Az ezekkel kapcsolatos iratokban szintén sok, részint a 18. századnál korábban keletkezett magyar, részint az új telepesek által használt német helymegjelölés fordul elő. Ezek között különös figyelmet érdemelnek a középkori romokkal kapcsolatosak. A budaszendőrinci pálos kolostor romjai, mint ismeretes, még a 18. század végén is magasan álltak. 13 A környékbeli emberek számon tartották a kolostor emlékét. A Buda és Hidegkút közti határvitában 1746-ban kihallgatott Bajai Simon 70 éves és Juhász András 53 éves töki lakos is arról szólt, hogy „Szent Pál kolostorának romjai embermagasságig állnak". 14 Mások is említették a romokat. A kolostor területe egy 1740 körüli határleírásban Szent Pál praedium néven jelenik meg, jóllehet ekkor már senki sem vitatta, hogy Buda határához tartozik. Lehetséges, hogy ugyancsak e kolostorral függ össze a „LorentzerFreydhof vagy latinul „Laurentii sepultura" elnevezésű hely, amelyet a Buda és Nagykovácsi közti határperhez 1763-ban lefolytatott tanúkihallgatásban emlegettek. A tanúk ugyan nem a budaszentlőrinci kolostorra vezették vissza e nevet, hanem különféle más - népies magyarázatokat adtak rá. Az egyik azt hallotta, hogy egy Lőrinc nevű kovácsi ember Budáról részegen visszatérve, e helyen halt meg, egy másik szerint egy bizonyos Lőrinc faizás közben itt leesett a kocsiról, mert eltört a kocsi kereke, de nem itt temették el, hanem Kovácsiban. 15 A Buda és Hidegkút közti határvitákban sok szó esett a vadaskert kőkerítésének romjairól, amelyet határjelnek tekintettek. Egy 1746. évi tanúvallomás szerint Budát és Hidegkutat egy hosszú szakaszon Mátyás király hajdani vadaskertjének „el romlott, de most is alkalmasint láczató kő falai választották" 16 . A vadaskert területét a már említett 1740 körüli határleírás Nyék praedium néven említette. Egyes tanúk nyéki templomról is beszéltek, de ennek helyét nem határozták meg világosan. A töki Bajai Simon 1746-ban azt vallotta, hogy Buda visszavívása után két esztendővel, amikor néhány évig tehénpásztorként járta a határt, látta az akkor még magasabban álló romokat, amelyekről azt hallotta, hogy a nyéki temploméi.
