Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Mendele Ferenc: Csempeszkopács középkori temploma

Bogyay Tamás ,A jáki apátsági templom és a Szent Jakal>kápolna" című könyvében (Szombathely 1943. 37.) írta: „Ajaki kompozíció a lóhereív és külső félkörív közé illesztett sárkányaival Ják környékén szinte iskolát csinált." Itt utalt Csempeszkopácsra is. A szerző a motívumot keleti eredetűnek tartotta, és az - véleménye szerint - hozzánk Nyugat-Franciaországon keresztül érkezett. Lux Géza „Kevéssé ismert műemlékeink" című munkájában a csempeszkopácsi kapu mesterét szerényebb képességúnek(?!), de jáki származásúnak(?!) tartotta (Magyar Építőművészet, 1943. 117.). Nehezen érthető, hogy a Visitatiók miért ilyen ritkán és elég szűkszavúan foglalkoznak ezzel a rangos középkori templommal. (Mert „falusi"?) Az 1697-1698-as Kazó-féle bejárás azonban már részletesebben leírta Csempeszkopács templomát, gondolom értékei miatt. Leírásában rögzíti, hogy ekkor a templom már Nagykolta filiája (1664), és a helyi nemesek patronálják. A falu közepén álló templom Szent Mihály arkangyal tiszteletére szolgált, sövényfallal körülkerítetten. (1342-ben már Szent Mihálynak szentelt plébániatemplomként említik.) A leírás szerint a templom zsindellyel fedett kőtornya és hajója erősen rongált, beázik. A hajóbelsőt színezett deszkamennyezet fedi, szentélye téglával burkolt (és boltozott). Az oltár is, a szószék is falazott. (Hasonló állapotokat írt le az 1713-1714-es, Scacchi Ferenc által fogalmazott Visitatió is.) 3. kép A déli (a hajóba vezető) kapu; Mihalik Tamás (OMvH) felvétele