Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Feld István: Régészeti adatok a nyéki villák építéstörténetéhez

- téglát használták fel a kőfal alapozása alatti rész burkolásához, amelyet ugyanúgy megtalálunk a pineék dongaboltozatainál, mint a földszint falai néhány szakaszán. De ugyanez az építőanyag állt a rendelkezésére az építőknek, amikor egy elég szokatlan változtatást hajtottak végre a már legalább a földszint alsó szakasza magasságáig álló házon: a megépült keresztfalak áttörésével keskeny folyosót alakítottak ki a keleti és nyugati pince összeköttetésének megteremtésére. Eredetileg ugyanis az északra néző loggia földszintjéről jutottak volna le egy elég meredek lépcsőn a nyugati pincébe - a 2,5 m széles nyílást azonban még előbb elfalazták belül mécsesfülkét alakítva ki benne -, mint hogy a lépcsők helyét kialakították volna. Talán nem tartották méltónak, hogy a szolganép ugyanarról a tornácról jusson le a pincébe, ahonnan a király vagy vendégei az emeletet közelítik meg. Az új, nem túl szervesen elhelyezkedő folyosó megépítéséhez áttört keresztfalak alsó részét, a hosszfalak napvilágra került alapozását természetesen új falazattal kellett burkolni, ez a túnyomórészt téglából készült javítás jól megfigyelhető a fotogrammetriai felmérésen. Ugyancsak jól látható a nyugat felé szükségessé vált új, már vékonyabb fal szabályossága, itt már mécsesfülkét, szabályos boltvállat alakíthattak ki. (1, 3. kép) Mindez tehát még az építkezés folyamatában zajlott, ugyanakkor, amikor a hegyoldal lejtése miatt vastag agyagfeltöltés került az alá nem pincézett keleti épületrészekbe. Ami a földszinti terek egykori szerepét illeti, a déli fal egy szakaszának a nagyobbik árnyékszékaknába torkolló, kifolyóra utaló téglafalazata délnyugaton egy konyhát valószínűsít. Sajnos nem tudtuk értelmezni a tornác külső, már alapozásában ránkmaradt falának szakaszos téglafalazatát. Oszlop- vag)' pillérállásra nem lehetett következtetni belőle, arra azonban, hogy a loggia a földszinten mellvéddel is rendelkezhetett, egy baluszterpillér-sarokelem utalhat. (4. kép) Ezt az Ulászló-monogramos töredéket a lakópalotán kívül, keletre találtuk, ahol egy kerítésfal kutatása során egy, Garády feltárása által nem érintett bontási rétegre bukkantunk. Az egyszerűbb faragványok mellett figyelmet érdemel egy fegyverfáklya-g)ümölcskosárdíszes töredék, melynek egyező motívumú rokonát Horler Miklós kandallópilaszterként rekonstruálta. (5. kép) Figyelemreméltó a két villaépület tompaszögű „kapcsolódása", egyáltalán a lakópalota észak felé fordulása. A fogadópalota helyzetét bizonyára előzménye határozta meg, s lehet, hog)' a lakó<palota is ahhoz, alkalmazkodott. Ugyanakkor természetesen a táj szerepe sem hagyható figyelmen kívül - a villákból át lehetett tekinteni a teljes vadaskertet. Azt azonban egyértelműen megállapíthattuk, hogy a fogadópalota valamivel később követte a lakópalota építését, s ez logikusnak is tűnik. Ugyanis a II. épületen belül nyitott kutatóárkainkkal szerencsésebbek voltunk, mint korábban Holl Imre. Azt is megállapíthattuk, hogy a Garády által kialakított utolsó szint lényegében megfelel a 16. század eleji járószintnek - egy esetben (2. kép 2.) még az általa letermelt rétegeket is nagy valószínűséggel rekonstruálhattuk -, ennél mélyebbre hatolva fontos megfigyeléseket is tehettünk. 5. kép Nyék, kőfaragvány a Iakópalotáté>l keletre talált bontási rétegből; Tihanyi Bence felvétele