Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Buzás Gergely – Lővei Pál: A visegrádi királyi palota Mátyás címeres kályhája
A visegrádi királyi palota Mátyás-címeres kályhája BÚZÁS GERGELY - LŐVEI PÁL A magyarországi késő gótika és korai reneszánsz egyik legnevezetesebb emléke már saját korában is Mátyás király visegrádi palotája volt. A kortársak megemlékeztek nagyszerű építészeti és kertészeti kiképzéséről, termeinek pompás berendezéséről. A palota Mátyás-kori emlékei közül a legismertebbek az építészeti és a szobrászati alkotások, de a feltárások során a romok közül előkerült számos iparművészeti tárgy is különleges figyelmet érdemel. A visegrádi palota egykori berendezése az építészeti keretekhez méltó pompát képviselt. A palota kiemelkedő régészed jelentőségét annak köszönheti, hogy ezt az igen gazdagon kiképzett és berendezett épületet az 1544-ben, a török kor kezdetén bekövetkezett pusztulása után, egészen a 20. századig nem állították helyre 1 , ily módon romjai megőrizhették a palotának a legutolsó jelentős átépítése során, a kései Mátyás-korban kialakított formáját és azokat a berendezési, valamint használati tárgyakat, amelyeket nem lehetett elmenekíteni, illetve amelyeket nem volt érdemes elrabolni. Ezek közül a leglátványosabbak az egykori díszes cserépkályhák elemei. Mivel a palota romjait pusztulása után nagy újjáépítésekkel nem bolygatták meg, a feltáróknak több esetben is megadatott az az egyébként nem mindennapi szerencse, hogy ezeket a kályhacsempéket eredeti helyük közelében, abban az állapotban találják meg, ahogy azok az épületek összeomlása során lezuhantak. Ebben a körülményben a régészeti-iparművészeti kutatás számára óriási új lehetőségek rejlenek. A hazai középkori kályhacsempék kutatása ugyanis mind ez ideig elsősorban a budai királyi palota leletanyagára támaszkodott. A budai anyag feldolgozásának óriási munkáját elvégző Holl Imrének azonban sajnos nem volt arra lehetősége, hogy ásatási megfigyelések alapján azonosítson egyes kályhákhoz való csempekészleteket, lévén, hogy a budai csempék általában szemétrétegekből, másodlagos, vagy sokadlagos lelőhelyekről kerültek elő, és soha sem egyes kályhák omladékából. így maradt az egyes csempék stíluskritikai, készítéstechnikai vizsgálata, alapanyagaik elemzése, lelőhelyük rétegtani vizsgálata. Ezekből fontos adatokat nyerhetünk a kályhacsempékről, de magukról a kályhákról már kevesebb hiteles információt nyújtanak. A visegrádi palota kályháinak vizsgálatát az utóbbi évekig több tényező gátolta. A Schulek János által az 1930-as években és az 1940-es évek első felében vezetett ásatásokat nem végezték a mai fogalmaink szerint korszerűnek nevezhető ásatási módszerekkel. 2 A leletanyagnak jó része valószínűleg be sem került a múzeumba,
