Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

G. Lászay Judit: A szécsényi ferences kolostor oratóriuma

szen ekkor alakították ki a folyosó + felette két cella szinteltolásos megoldást. A felső terem keleti oldalán a másik gótikus ablak helyett is nagy szegmensíves ablakot nyitottak. A padlóburkolat itt 33x33 cm-es, négyzetes téglákból állt. Darabjait megtaláltuk az egykori kereteit fülke külső rétegének 1922-es befalazásában. A barokk csigalépcsőről lehetett megközelíteni az alacsonyabb barokk cella bejáratát és az ehhez a szinthez közeli, emeleti toronyajtót, a felső gótikus szobát és barokk cellát. Innen nyílt a korábbi barokk szószék most újra kibontott kijárata, az ugyanis a maival ellentétben a hajó északkeleti sarkába volt beszorítva. A terem a következő évszázadokban a legváltozatosabb feladatokat látta el. A múlt század végén, e század elején, Pintér Sándor helytörténész ügyvéd könyvtárát és gyűjteményét őrizték benne. A fennmaradt fénykép mutatja, hogy a falmezők felső felébe tájképeket festettek, s a falfülkéknek díszes keretelése volt, melyeket akkor a könyvespolcok takartak.

43 A már idézett Czigler-féle rajz mutatja, hogy ekkor a helyiséget egy az emeleti folyosóról (1703 óta emeletes a szárny) induló, annak végéig teljes hosszában, a fal mellett végigfutó keskeny lépcsős fadobogóról lehetett megközelíteni. A teremnek megmaradt még a két bejárata. Mint a történeti részben említettük, 1922-ben alakították ki a novícius kápolnát benne - ez az átalakítás lényegében megszüntette az addig megmaradt barokk állapotot. Egy ajtót hagytak meg, befalazták a fülkéket. Eredetileg csak három zárókő volt, a negyedik, délnyugati boltmezőben zárókő nélkül metsződtek a bordák. Ide gipszből elkészítették a délkeleti másolatát. 1931-ben elhelyezték innen a novícius kápolnát, az északi szárny emeletén két cellából alakították ki az újat. Összefoglalva: A szecsenyi ferences kolostorban 1989 ősze óta folyó feltárások alapvetően megváltoztatták az arról alkotott eddigi ismereteinket. Településtörténeti szempontból lényeges a korábbi plébániatemplom helyének azonosítása. Egy periódusban, a 14. század közepe táján megépültnek tartjuk a templomhoz csatlakozó, kétszintes, önállóan álló épületet, mely a sekrestyét és felette egy boltozott termet foglalt magába. A 15. században kápolnával gazdagodott a most már L alakú lakószárnyú kolostor. A két török foglalás közötti időszak értékes falfestéssel gazdagította az épületet. Kiemelkedő a kettéosztott felső terem egyik felének festett mihrábos török festése a 17. század második feléből. A mostani helyreállítás során igyekeztünk úgy bemutatni a több korszakból ránk maradt értékeket, hogy a terem építészeti megjelenése mégis egységes maradjon. A munkálatok folytatódnak, így vélhetően még vijabb adatokkal gazdagodhatunk a jövőben. JEGYZETEK 1. A kutatásban, helyreállításban résztvevők: Businé Benkhard Lilla régész 1989-1991, Juan Cabello régész 1991-től, G. Lászay Judit művészettörténész, Gál Tibor építész, Öze János építőmérnök, Deák Klára, Fazekas Gyöngyi, Lángi József restaurátorok (Állami Műemléki Restaurálási Központ), Smelko István, Veress György a szecsenyi Kubinyi Múzeum restaurátorai. Az oratórium felújítására a szecsenyi Horváth Béláné szervező munkája és a házfőnök atya, Orbán Márk lelkes támogatása nélkül nem kerülhetett volna sor. 2. Genthon István et al. Nógrád megye műemlékei (Magyarország Műemléki Topográfiája III.). Bp. 1954. 385. 3. Magyarországi művészet 1300-1470 körül. Szerk. Marosi Ernő. Bp. 1987. I. 407.; Marosi, Ernő. Franziskanerische Architektur in Ungarn In: 800 Jahre Franz von Assisi. Krems-Stein 1982. 467. 4. Fügedi Erik elveti a sekrestye funkciót, mivel az nem kapcsolódik közvetlenül a templom hajója-