Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Bodnár Katalin – Juan Cabello – Simon Zoltán: A zagyvafői vár kutatása

(Csánki 1890. I. 93., 98. és Nagy 1907. 139.) felsorolt „Ácsfalva" Korlátfalva, „Ganeh" pedig Garáb nevének hibás olvasatából származik, melynek végső forrása Fejér György: CD X/7. 653. 20. Dl. 67269. (Váradi Török cs. lt.) 21. ÁUO XIII. 353-356, 364-366. = Dl. 757., 758. (NRA). Talán ide vonható (Kálnő-) Garáb földjének első említése Fülek 1246. évi határjárásakor: RA I. 827. 22. Pl.: ÁUO XVII. 306-307., XVIII. 301-303. 23. ÁUO XIII. 353-356, 364-366. 24. AO II. 435-436. 25. AO VI. 192-193. 26. Dl. 65026. (Becsky cs. lt.) 27. Dl. 65031. (Becsky cs. It.) 28. Dl. 44065. (Múzeumi t. a.) 29. Dl. 61047. (Rhédey cs. lt.) 30. TóthSzabó 1907. 317. 31. Mocsáry 1826. II. 238-239. 32. Bonfini 1959. 110. 33. Héderváry al. I. 237. 34. Dl. 18044. (NRA) 35. Dl. 19565. (NRA) 36. Bártfai Szabó 1938. 1400. 37. Maksay 1990. I. 495-525. 38. Zagyvaróna (Nógrád m.) Salgótarjántól 5 km-re északkeletté fekszik. 39. AJ, árok a keleti, a délkeled és a déli oldalon pontosan követi a domb lejtője ezen magasságban kialakult szoknyájának külső szélét. 40. Ez a vastag, agyagos feltöltés feltehetően az övezőárok kiásásából származik. 41. A déli várfal e szakaszáról a későbbiekben kiderült, hogy nem más, mint a fallal egybeépült pillér maradványa. A sziklafelszíntől 60 cm-re húzé>dó alapozási kiugrása 25 cm. Felmenő falazata 110 cm magas. 42. I. Mátyás dénár, 1465. CNH. II. 227. (Az érmék meghatározásáért Székelv Györgynek tartozunk köszönettel.) 43. A ciszterna átmérője 290 cm. 44. Az északi várfal szélessége alapozási szinten 190 cm. A 80-90 cm magasan húzódó alapozási kiugrása 15-15 cm. Felmenő falazata 42 illetve 90 cm magas. 45. A déli várfalat kívülről támasztó agyagos feltöltés hiánya ezen a szakaszon talán a természetes erózió következményeként magyarázható. 46. Véleményünk szerint a várfalhoz való közelsége eleve kizárja, hogy a cölöplyuk építési állvány függőleges elemének befoglalója lenne. 47. A törtköves várfal 150-160 cm magas. 48. Az osztófalbéil csupán egy 20-30 cm magas csonk áll. A küszöbkő 25 cm széles és 10 cm magas. A kőkeret fészke 25x20 cm. 49. A kutatásnak már ebben a fázisában joggal feltételezhetünk egy a várfal északi és keleti szakaszához támaszkodé), keskeny, „L" alakú lakószárnyat. A küszöbkő mellől eg)' I. Mátyás dénár került elő (1465. CNH. II. 227.). A küszöbkőtől nem messze (60-70 cm), közvetlen az udvari fal mellett egy sziklába 8-10 cm mélyen bevágott, 15-20 cm átmérőjű cölöplyukat bontottunk ki. 50. A sziklafelszínen csupán a vastag habarcsterítést figyeltük meg. 51. Ekkor már egy nagyméretű torony meglétére gyanakodtunk, melynek kiterjedését, valamint a várfalhoz és a lakószárnyhoz fűződő viszonyát csak a feltárás második évében sikerült tisztáznunk. 52. A felszíntől 110 illetve 210 cm mélyen alapozott várfal feltételezett szélessége 160 cm. 53. A torony törtköves falazatának egyenetlenségei nem tették lehetővé, hogy a melléje épített falnak határozott (fal)síkja alakulhasson ki. 54. Annak ellenére, hogy nem állt módunkban megvizsgálni, feltételezzük, hogy a falat egészen a déli várfalig építették meg. Az - hasonlóan az északi oldalhoz - egvbeépülhetett a várfallal. 55. Ez. a terület 25-30 méterrel alacsonyabban húzódik, mint a vár platója. Az árok mélysége 120-190 cm, szélessége 500-600 cm. Az árok a délnyugati oldalon nem készült el. 56. Té)bb kutatásra nem volt lehetőségünk, mivel a területet időközben feldúlták. 57. I. Mátyás dénár (1465. CNH. II. 227.), I. Mátyás dénár (1463. CNH. II: 228.). 58. A fémeszközök készítési eljárásaira és tipológiai fejlődésükre külön nem térünk ki. Erre lásd: Szabó 1954. 123-146., Müller 1982. 534-541, 59. A 12. század végén megjelenő fehér, piszkosfehér illetve sárgásfehér anyagú kerámia termékek már a 13. század elején-közepén az ország középső és északkeleti részén is megjelennek. (A 13-