Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Horler Miklós 70 éves. Hokkyné Sallay Marianne köszöntője

UNESCO felkérésére több ízben is részt vett különböző nemzetközi szakértői bi­zottságok munkájában. 1976 óta a belgiumi Louvaini (Leuven) Egyetem Műemlék­védelmi Intézetének tanára a műemlékhelyreállítások módszertana tárgykörében. Nemzetközi szakmai elismerését jelenti, hogy 1977-ben a francia Műemléki Fő­építészek Társasága levelező tagjává választotta, 1983-ban pedig a Belga Királyi Akadémia külföldi tagjává választotta, ugyanebben az évben a francia kulturális miniszter a Művészetek és Tudományok Lovagrendjével tüntette ki. Irányítási, szervezési tevékenysége mellett külön kell szólnunk tervezési és tu­dományos munkásságáról. Számos budapesti műemléki lakóház helyreállítási tervein kívül nevéhez fűző­dik a nagykereki Bocskay-vár, a simontornyai vár és az esztergomi Bakócz-kápolna helyreállítása. Tudományos munkássága a műemlékvédelem fentebb már említett elvi és módszertani kérdésein tűi kiterjed a műemléki topográfiára (Budapest Műemléki Topográfiája I-II. kötet), a műemlékvédelem időszerű szakmai-politikai kérdései­re. Az építészettörténeten belül a késő középkor és a reneszánsz építészet kérdé­seivel, a magyar és az európai műemlékvédelem történetével foglalkozik. Önálló könyvek (Szentendre városmonográfiája, az esztergomi Bakócz-kápolna monográfiája) és 130 különböző magyar- és idegennyelvű cikk és tanulmány je­lenti Horler Miklós széleskörű tudományos tevékenységét. Az ő nevéhez fűződik annak az országos alapkutatási programnak a megalapí­tása és szervezése, amely Magyarország építészeti töredékeinek helyzetével, feldol­gozásával, közzétételével foglalkozik: a Lapidarium Hungaricum-nak eddig két kötete jelent meg. Tudományos munkássága alapján 1981-ben a TMB a művészettörténeti tudo­mányok kandidátusává nyilvánította, 1982-ben a Budapesti Műszaki Egyetem műsza­ki doktorává avatta, majd 1991-ben a művészettörténeti tudományok doktora lett. Az irányítás, szervezés, tudományos és tervezői munka nem kis leterhelést je­lentett és jelent még ma is. Horler Miklós mégis szerepet vállalt és vállal a műem­léki szakemberek képzésében is. 1974-1990 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola Restaurátorképző Intéze­tében tanított; a műemlékvédelem c. tantárgy előadója a Budapesti Műszaki Egye­tem Építészmérnöki Karának Műemlékvédelmi Szakmérnöki Tagozatán is. 1957 óta tagja a Magyar Tudományos Akadémia Építészettörténeti és Elméleti Bizottságának, és 1991-től a Művészettörténeti Bizottságnak is. A Magyar Építő­művészek Szövetségének alapító-, majd 1982-1990 között vezetőségi tagja és a Szö­vetség Műemléki Bizottságának elnöke volt. Alapító tagja az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának, 1992-ben a Magyar Unesco Bizottság is tagjává választotta. Külföldi kitüntetései mellett 1972-ben a műemlékvédelem területén kifejtett ki­emelkedő elméleti, valamint tervezői munkásságáért Ybl Miklós-díjat kapott. 1981-ben kitüntették a Magyar Műemlékvédelemért plakettel. 1983-ban Budapest Főváros Tanácsa Reitter Ferenc-díjban részesítette. A Magyar Régészeti és Művé­szettörténeti Társulat 1984-ben Neki ítélte az Ipolyi Arnold-érmet, 1993. március 15-én Széchenyi-díjjal tüntették ki életművéért. Fáradhatatlanul, az ifjabb nemzedékek számára követendő lelkesedéssel, dina­mizmussal dolgozik, küzd azért az ügyért, amellyel 1949-ben, már 44 éve elköte­lezte magát: a műemlékvédelemért. Meg nem alkuvóan a legmagasabb szintű elvi

Next

/
Oldalképek
Tartalom