Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Műemlékek - V. Balatonboglártól Siófokig

R. k. plébániaház, Vak Bottyán u. 86/b. 1817-ben épített, ötablakos, magas kontytetővel fedett késő barokk, védett ház. Ref. templom, Vak Bottyán u. 135. Homlokzata előtt álló toronnyal, háromboltszakaszos templomtérrel és azon belül lapos ívre támaszkodó, falazott mellvédű karzattal épült. Homlokzatain a falusi templomokhoz képest gazdag copf vakolatképzés van. Kétemeletes tornyán kis gúlasisak ül. Belsejében falazott copf szószék található. Az 1748-as katolikus püspöki vizitáció jegyzőkönyve szerint a szabadi reformátusoknak fából készült oratóriuma volt, amelyet 1711 után építettek. Ez a fa épület állt még 1759ben is. A mai templomot a bejárat felett olvasható évszám alapján 1794-ben emelték. Műemlékileg védett. Ref. templom, Siómaros, Kossuth u. 74. Klasszicizáló késő barokk, 1801-ben épített templom, bejárati homlokzata elé kis kiüléssel elhelyezett kétemeletes, gúlasisakos toronnyal, síkmennyezetes belsővel. Homlokzatain sima vakolatsávok főhomlokzatán dór lizénák tornya vázákkal díszített oromzatok között emelkedik Falazott copf szószéke, padjai a templommal egyidőben készültek. (Műemlékleg védett.) BALATONSZÁRSZÓ Ref. templom, Fő u. 73. Zárt tömb formában épített teremtemplom, amelynek nyugati vége felett, vázákkal díszített íves oromzatok között emelkedik a sima felületű, órapárkányos, kasszicizáló sisakos torony (94. kép). Oldalhomlokzatain sima falsávok között magasan fekvő, félköríves ablakok vannak. Belsejét hevederívek között csehsüvegboltozatsor fedi, végében két oszlopon háromívű, falazott karzat áll. Szárszó első temploma a 13. század elején épült, Bertalan veszprémi püspök emeltette 1233 előtt. 1504-ben önálló plébánia volt. A török időkben nyomtalanul elpusztult. Református temploma, amely kasszicista homlokzatai ellenére sok barokk hatást tükröz, 1810-ben épült. (Műemlékleg védett.) BALATONSZEMES R. k. templom. Barokk átépítésben fennmaradt és barokk toronnyal toldott késő középkori, egyhajós és sokszögű szentélyes, támpilléres épület. Nyugati tornyán egyszerű barokk vakolatarchitektúra, órapárkányos tetején falazott, hegyes gúlasisak van. Hajójának déli oldalán barokkban átalaktott, támpilléres szentélyén mérműves és félköríves záródású középkori ablakok sorakoznak (95. kép). Belsejét a hajóban és a szentélyben egyaránt stukkódíszes, fiókos dongaboltozat fedi. A hajó nyugati végében egyenes vonalú, új karzat helyezkedik el. Szentélyének észak falán szentségtartó fülke formáját utánzó reneszánsz dombormű van, amelyen két ión fejezetű pillér közt íves lezárású, egykor domborműves felület felett háromrészes főpárkány húzódik frízében három szárnyas angyalfej, a párkányon pedig kagylódíszes lunetta. A templom Árpád-kori eredetű, papja a pápai tizedjegyzékben 1333-1335-ben szerepel. 1517-ben a falu földesura és egyben a templom kegyura, Gergelylak Buzlai Mózes