Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Műemlékek - I. Balatonkenesétől Tihanyig
építését özvegye, Magyar Benigna folytatta, a belsejét díszítő reneszánsz részletek, főleg ajtókeretek készíttetése fűzhető az ö nevéhez. A várat az özvegy második férjének, Kamicsáczi Horváth Márknak rokonsága (a várról Vázsonyi Horváthnak nevezett család) örökölte. A 16. század közepén a végvárak sorába került. Ekkor külső falai köré földsánc, annak tetejére gerendapalánk készült, a kapuvédő barbakán elé pedig szintén palánkkal övezett széles árok. Ezt az állapotát ábrázolja Giulio Turco 1569-ben készített rajza. A várkapitányi címet örökletesen megszerző Horváthok keze alá királyi őrséget rendeltek amely a vár feletti domboldalon kiépített, ugyancsak palánkszerkezetű külső várban emelt házakban lakott. A 16-17. század végvári harcaiban részt vevő vázsonyi seregről sok adat maradt. 1561-ben kisebb török támadást vertek vissza, a következő évben Hegyesd várának visszavívásában vettek részt. 1594-ben a Veszprém elestétól megijedt őrség rövid időre elmenekült. 1620-ban a tíz lovasból és tíz gyalogosból álló vázsonyi őrség Bethlen Gábor hadaihoz pártolt. Az 1640-50-es években sűrűn vettek részt a török elleni kisebb-nagyobb harcokban. 1683-ban Thököly serege előtt nyitották meg a kapukat. 1696-ban, amikor utoljára írták össze az örséget, már régen a század közepe óta földbirtokos Zichyektól függő, elvben nemesi jogokkal élő, de gyakorlatilag mint a töröktől megszabadított országban mindenütt, feleslegessé vált társadalmi rétegnek számított. Maga a vár elavult és korszerűtlen volt, pedig 1651-ben Octavian Leukharden hadmérnök leírása szerint még építkeztek rajta. Utoljára a Rákóczi-szabadságharc idején kapott katonai szerepet. A Zichy család irataiban az 1720-as évekig említik a mindenkori vázsonyi kapitányt, aki ekkor már csak az uradalmi hajdúknak parancsolt. A 18. század elején a toronyból uradalmi börtön lett, az üresen álló épületekben a század közepén uradalmi pálinkafőzőt rendeztek be. Az elhagyott falak lassan összeomlottak 1860-ban a torony is leégett. Rómer Flóris ekkor készült rajza szerint állapota alig különbözött a maitól. Végül 1955-ben kezdődött meg régészeti feltárása, amelyet az OMF által végzett helyreállítás követett 1960-ig (42. ábra). Az észak felé lejtó domboldalba épített vár eredeti bejáratán, a barbakánon át közelíthető meg. A barbakán a külső falban áll, mögötte húzódik az árok amelynek keleti szakaszában ma is víz van. Ezen át vezet az egykori, felvonóhidas kaputornyon át az udvarba az út, amelynek déli végén emelkedik a lakótorony, nyugati és északi oldalán egykori lakószárnyak romjai keretezik. A várudvar északnyugati sarkában tető alatt levő épületrész földszintjén van a vár kőtára, emeletén pedig az egykori kápolna tere, benne Kinizsi Pál vörösmárvány sírköve (39. kép). A torony egymás feletti termeiben múzeumi kiállítás van. (Védett műemlék.) Tálodi pálos kolostor romjai. Már Pula község határában fekszik a Nagyvázsonytól nyugatra elterülő erdőben levő rom. A kolostort a Pulát és a török hódoltság idején elpusztult Tálod falut birtokló, Rátót nembeli Gyulaffy család ősei építtették valószínűleg a 13. század vége felé. 1324-ben már létezett. Nagy kiterjedésű, kőfallal körülvett udvar egyik sarkában található a ma alig felismerhető rom, amelyből csak a templom nyugati oromfala maradt meg magasabban. A 15. század végén elnéptelenedett, 1480-ban már ferencesek éltek benne. A változást 1470 után feltehetően a pálosok Vázsonyba költözése idézte elő. 1543-ban a ferencesek elmenekültek belőle és 1552-ben ezt is felrobbantották. (Védett műemlék.)
